Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Acél Zsolt: Elbeszélés és élettörténet Petőfi Sándor János vitéz című művében
helyett a szépirodalom elkülönülő területével foglalkozni.62 A mesterség és természet, tudomány és költészet szembeállítása, a költői önállóság és eredetiség hangsúlyozása azt mutatja, hogy Petőfi életműve szorosan kötődik a modem esztétikum magyarországi kiteljesedéséhez.63 A Petőfi-szövegvilágra jellemző naivitástudat értelemszerűen megjelenik a népmese és elbeszélő költemény műfajára építő János vitézben is. Ebből a szempontból a népköltő és eposzköltő nem állt szemben a korszak művészetelméleti gondolkodásában: a 18. századdal ellentétben az eposz ekkor már nem a latin nyelvű iskolai tudományosság hellenisztikus (Vergilius és Ovidius) és újkori mintákon nevelkedett nehézkes műfaja, hanem a klasszikus görögség (Homérosz) öntudatának hordozója, minden későbbi művészet példaképe, az eredetiség és természetesség alkotása. A kor Homérosz-képét Vico és Herder nézetei határozták meg, a romantika tőlük vette át az eredeti népköltő ősiségbe vesző, mitikus alakját, aki egy állítólagos görög „nemzeti szellem" hordozója volt. Amikor Wolf a Homérosz kiadásának híres előszavában, később pedig a Nibelung-éneket vizsgáló kiváló germanista, Lachmann az Iliászról mint egy későbbi redakció által egybeszerkesztett népdalgyűjteményről beszél, akkor a népköltészetről és népköltőről kialakult kortárs fogalmat használták az antik eposzok értelmezéséhez.64 Bevett hasonlat szerint: az ősi homéroszi énekek úgy viszonyulnak az állítólagos kései athéni szerkesztőbizottsághoz (amely a 18. és 19. század tudományossága szerint az eposz megalkotója),65 ahogyan az Osszián-dalok Macpherson munkásságához. A Homérosz kapcsán kialakított népköltő-elmélet - a winckelmanni görögségképpel és schilleri naivitás fogalommal együtt - nem pusztán a Nemzeti hagyományok írója számára meghatározó, hanem Petőfi életművében is jelentős. Az 1847-ben keletkezett Homér és Oszián című versben olvasni: „Halljátok Hornért? / Dalában a mennyei bolt / Egy csendes örömnek örök mosolya, / Ahonnan a hajnali bíbor / S a déli sugár aranya / Oly nyájasan ömlik alá / A tengeri szőke habokra / És bennök a zöld szigetekre, / Hol istenek űzik az emberi nemmel / Boldog vegyülésben / Játékidat, oh gyönyörű szerelem." Bár Petőfi az elbeszélő költeményeken kívül is többször és igen pontosan, kifinomult utalásokkal idézi Homéroszt, de az idézett versrészlet azt mutatja, hogy az itt említett Homérosz-képnek nem sok köze van a két antik eposz jóval komorabb és összetettebb szövegvilágához. Miként három évvel később Arany János Ősszel című költeménye, úgy Petőfi verse is a népköltő alakját énekli meg Homérosz alakjában: a naiv és természetes alkotóét, a harmónia dalnokáét. (Később Petőfi éppen a megbomlott harmónia és világrend apokaliptikus leírásához használja a Homérosz-utalásokat.66) Az 1800-as évek első felének magyar népies mozgalma ezen Homérosz-kép alapján hivatkozott az archaikus görög eposzköltészet példájára, melyet minden népköltőnek 62 Czvittinger Dávidtól Rotarides Mihályon, Horányi Eleken, Wallaszky Pálon, Bőd Péteren keresztül Pápay Sámuelig, Toldy Ferencig ível a magyarországi irodalomtörténet-írás esztétikai fordulata. A szépirodalom elkülönítésén túl ezen időszak másik jellemzője, helyi sajátossága a latinos hungarustudat megbomlása és a nemzeti, vagyis nemzeti nyelvű irodalmak szétválasztása. 63 Margócsy István, „A felvilágosodás határai és határtalansága", 2000 200/7, 63-64. (teljes tanulmány: 59-69.) 64 A Homérosz-kérdésről tudománytörténeti áttekintés: Marót Károly, Homeros. Bp., 1948, 44-61. 65 Óvatosan kezelhető antik utalások maradtak fönn Peiszisztratosz, illetve Szolón szerkesztői munkásságáról. 66 Szörényi László, „Apokalipszis helyett kataklizma. Petőfi utolsó verse." In: »Múltaddal valamit kezdeni.« Bp., 1989, 115-116 (teljes tanulmány: 94-118.) 58
