Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Acél Zsolt: Elbeszélés és élettörténet Petőfi Sándor János vitéz című művében
kányok, temetői kísértetek, illetve medve, oroszlán, sárkánykígyó).52 A szörnyek, állatok és az öreg halász figurája jelzi, hogy ez a vándorlás már az alvilágban történik: a sárkány gyomrában töltött idő pedig biblikus alapon is53 a halál és az azt követő föltámadás - a Tündérországba való jutás - jelképe a műben. A Tündérország a lelki élet végét jelenti, a munka és küzdelem föladását. János vitéz mindenről lemond, és az elhatározott öngyilkosság pillanatában jelenik meg a boldogság mint váratlan kegyelem, ajándék (27., 1453-1460). A huszonhatodik ének végén megjelenő napkelte- és tavaszmotívum készítette elő a föltámadás témáját: ez az újjáéledés azonban csak az utolsó sorokban ábrázoltatik - elnagyoltan, hirtelenül. Jancsi számára innen nem vezet vissza semmilyen út, élete idilli eseménytelenségben oldódik föl, így a műben nem marad több elbeszélnivaló. Petőfi öngyilkosságot emlegető műve - a romantikus halálmítoszon túl - egy feszültséggel terhes és csalódott világképről árulkodik. A János vitézben az ősvétek előtti állapot, az édenkert iránti természetes (a földi és égi igazság közötti harmóniára épülő) vágy nem teljesülhet. A bűnbeesés történetét Jancsi figyelmetlensége - a nyáj elvesztése - helyettesíti; nem idilli, hanem igazságtalan világból taszítják ki. Az említett két magyar elbeszélő költeményben, a Lúdas Matyíban és a Toldiban a megsértett világrendbe való visszalépéshez szükséges a kegyelem, a János vitézben viszont a kegyelem nem a létező rend helyreállításának, hanem megteremtésének feltétele. Petőfi művében lényegi mozzanat, hogy a világ és a lélek alapvető tökéletlensége miatt a bűntelen élet is megváltásra szorul: Jancsi küzdéseivel nem tudja megszerezni a teljességet, a végső boldogságot, hanem elkeseredett, öngyilkos mozdulat váratlan ajándékaként kapja meg azt. Nyugtalanító gondolat, hiszen a kegyelem a János vitézben inkább a lemondás és a véletlen, mintsem a személyes igaziét, illetve a világot kormányzó, a személyes élet minden pillanatában jelenlévő gondviselés eredménye. A János vitéz világa kiszámíthatatlan és bizonytalan. Az elbeszélés nehézségei Az élettörténet elmondásának, a szereplő énjének megalkotása szorosan összefügg a nyelv kérdésével. A János vitéz főszereplőjének életútja különböző megpróbáltatások, kalandok után beteljesedik, így a mű olyan elbeszélésmódot választ, amely a közösségi és egyéni teljesség műfajainak - mesének és eposznak - sajátja. Mind a mese, mind a népi eposz a világrend teljességére, az előadás (előadó) és befogadás (befogadó) egyidejű jelenlétére, közös világtapasztalatára, egyetértésére épít. A János vitézben azonban mindezek a feltételek nem teljesülnek: a világrend és ennek tapasztalata nem egyértelmű, az előadó többször távolságot tart a mű tárgyától vagy a befogadótól. Különösen a hetedik énektől látható mindez, ahol az elbeszélésmód megváltozik, és a mű a szórakoztató 52 Az ókori alvilágjárások motívumairól: Trencsényi-Waldapfel, i. m. 222-224. Trencsényi-Waldapfel Imre az idézett helyen Dantéra, Pogány Péter pedig a Kolozsvárott megjelent ponyvára, Az Fortunatusról való szép histórára hivatkozik, mikor a három állat legyőzését leíró szakasz legfőbb háttérszövegét kutatják - Pogány, i. m. 40. 53 Máté evangéliuma az Emberfiáról, aki három nap és három éjjel a föld belsejében tartózkodik (12, 38—42). „Egy hősnek egy tengeri szörny általi elnyeletése a legelterjedtebb, sok kultúrában felismerhető mítoszok közé tartozik (a nyugaton a tengerbe bukó és keleten ismét feltámadó Nap prototípusával), vagy akár visszautalás az anyaméhbe való visszatérés ősi ösztönére, amely egy új életbe való tiszta és érintetlen újrasziile- tést tesz lehetővé" - Hans Robert Jauss, „Jónás könyve." In: Recepcióelmélet - esztétikai tapasztalat - irodalmi hermeneutika. Bp., 1999, 379. (teljes tanulmány: 373—404.; Kulcsár-Szabó Zoltán ford). 55
