Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 6. szám - Acél Zsolt: Elbeszélés és élettörténet Petőfi Sándor János vitéz című művében

ének, ahol a főszereplő beérkezett emberként áttekinti addigi életét, számot ad önmagáról, és biztos tervekkel vág a jövőbe; illetve a tizennyolcadik ének, ahol Jancsi Iluska sírjánál más nézőpontból, a megnyúlt ámyú alkonyatban néz vissza saját életére („Végiggondolta a régi szép időket"; „Leáldozott a nap piros verőfénye, / Halovány hold lépett a napnak helyébe, / Szomorún nézett ki az őszi homályból" - 18., 989.; 993-995).

A huszonhét énekből álló műben a középső, a tizennegyedik a tengely; az ezt megelőző, illetve folytató fejezetek párhuzamba állíthatók egymással. (A János vitézt követő Toldi tizenkét fejezete ehhez hasonló szerkezetet követ: a hat énekből álló első szakasz egyes fejezetei megfeleltethetők a második, szintén haténekes rész egyes fejezeteivel.)44 A mű mindkét fele egy-egy vándorutat mutat be: az első rész bolyongásában a külső, társadalmi szerep keresése, a boldogság utáni vágy a meghatározó. A második kóborlásban a belső átalakulásra és a halál utáni vágyra tevődik a hangsúly; az események elbeszélése minden valóságvonatkozást fölszakít, Jancsi útja a lélek ismeretlen területeit keresztezi. A vándorlás az egész mű meghatározó motívuma, és Jancsinak ez az örökös vonulása csak a már említett két helyen, a nyugalom tetőpontján, a tizennegyedik énekben, illetve az összeomlást bemutató tizennyolcadik énekben torpan meg egy pillanatra.

Az első négy ének - miként a központi fejezetet követő négy ének - az elsötétedés, reménytelenség útját mutatja be. Az egyes énekeket bevezető sorok a lenyugvó nap képével mutatják be az elnehezedő életlehetőséget,45 a (mostoha)szülői társadalommal való szakítás népmeséi fordulatát.46 Az első ének álmodozó, erőteljes és támadó Jancsijából a negyedik fejezetre tépelődő, szelíd és érzékeny felnőtt lesz: az egyre nehezebb helyzetben a főszereplő egyre mélyebb vonásait lehet megismerni. A következő két fejezet, az ötödik és hatodik a vihar és az erdőben való eltévedés ismert motívumával47 a lelki sötétség, a félelmekkel való szembenézés leírását adja. Jancsi életében itt következik az első kísértés: a hatalomé, könnyű megoldásé. A tolvajoktól szerzett pénzzel egyszerűen, de becstelenül segíthetne magán és Iluskán. Jancsi ekkor még mindig bízik abban, hogy a paradicsomi állapot, valamilyen kezdeti szentimentális idill megteremthető: „Házat építtetek a falu közepén, / Ékes menyecskének oda vezetlek én; / Ottan éldegélünk mi ketten boldogan, / Mint Ádám és Éva a paradicsomban" (6, 325-328). Petőfi művében nem a tizenhetedik-tizennyolcadik fejezettől, az állítólagos történetfordulattól kezdődik a romantikus-népies toposz lerombolása: már a zsiványjelenettől kezdve belső irónia hatja át a művet, és ez az irónia aláássa

44 A Toldi első hat éneke Nagyfaluban és környékén, míg második fele Pesten és környékén játszódik. Az 1-6. ének a bűnt és bűnhődést (Toldi gyilkossága), míg a 7-12. ének a vezeklést és újjászületést (király kegyelme) írja le. A két részben az egyes énekek szimmetrikusan feleltethetők meg egymásnak.

1. ének: Toldi kesereg, vitézséget, rangot akar; 7. ének: Toldi újra kesereg, nincs vitézsége, rangja.

2. ének: György testvér otthon, testvérviszály; 8. ének: György a királynál, testvérármány. 3. ének: Miklós gyilkossága, kitagadás; 9. ének: bikaviadal, Miklóst kizárják. 4. ének: bujkálás a nádasban, Bence; 10. ének: bujkálás a temetőben, Bence. 5. ének: a farkas megölése; 11. ének: a cseh vitéz megölése. 6. ének: az anyával való találkozás; 12. ének: az anyával való találkozás a király előtt. Arany János Szilágyi Istvánhoz címzett leveléből (1847. január 9.) fönnmaradt két mondattöredék arról tudósít, hogy a Toldi szerzője megszámolta a János vitéz és a Toldi sorszámait. Mindez a szerkesztésbeli követés tudatosságára utal: PAT II. 29.

45 „Tüzesen süt le a nyári nap sugara / Az ég tetejéről a juhászbojtárra" (1,1-2); „Az idő akközben haladott sietve / A patak habjain piroslott az este" (2., 49-50.); „A nap akkor már a főidet érintette, / Mikor Jancsi a nyájt félig összeszedte" (3, 85-86); „Mikor a patak vize tükörré lett, / Mellybe ezer csillag ragyogása nézett” (4., 133-134).

46 Propp, i. m. 34, 43.

47 Vlagyimir Propp, A varázsmese történeti gyökerei. Bp., 2006, 44. (Istvánovits Márton ford.)

53