Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Acél Zsolt: Elbeszélés és élettörténet Petőfi Sándor János vitéz című művében
nem figyelt föl.38 Fried szerint a műveket az egyidejű, de egymástól független keletkezés, valamint a műfaji váltás akarása köti össze, hiszen mindkét szerző esetében egy komikus eposz megalkotását követ egy új típusú elbeszélő költemény, amelyben „eddig egymást tagadó minőségek egymásra vetítésével hozható létre egy nem csupán árnyalataiban az eddigiektől eltérő teherbírású lírai-epikai nyelv. Ebben a vonatkozási körben Heine és Petőfi mintha egymásra utalna."39 40 Az alcímek Shakespeare-utalása (A Midsummer Night’s Dream; The Winter's Tale) az Atta Troll és a Németország összetartozását hangsúlyozza, ahogyan Petőfi két műve is - az életmű ismeretében - egységet alkot: Heine általában a romantika, míg Petőfi a romantikus népiesség időszerűségére kérdez rá a hasonló terjedelmű és formájú (27 énekes, négysoros versszakokból álló, 8 és 7 szótagos, illetve felező tizenkettesben írott) művekben, ráadásul a Németország és a János vitéz alcíme ugyanúgy fölidézi a mese műfaját. Fried István ésszerű megállapítása szerint Heine és Petőfi művei között nincs filológiai érintkezés, csak véletlenszerű egybeesés. Ugyanakkor az Atta Troli első, a most ismerttől jelentősen eltérő szövegvariánsa már 1843-ban megjelent, míg a Németországot is tartalmazó verseskötet különlenyomatáit már 1844. szeptember 17-én elküldi a szerző egy - valaha sokat idézett - levél keretében Párizsba, Kari Marxhoz. Heine művei alkalmasint, A hóhér kötele bizonyosan a huszonhetes szám jelentőségét bizonyítják. A János vitéz 27 éneke tökéletesen szerkesztett: a középső, tizennegyedik fejezet az egyetlen, amely megbontja az időrendet. A pár sorral korábban János vitézzé előlépett Jancsi beágyazott elbeszélésben meséli el gyermekkora történetét. Korompay János szerint a tizennegyedik ének „kiemelt helyét és funkcióját tekintve egyaránt centrálisnak mondható. S centrális és bizonyos értelemben szimmetrikus az egész szerkezet is, amelyet a megzavart és a megvalósult idill kezdő- és zárófejezete fog keretbe.’"10 Az eposz, illetve az elbeszélő költemény műfaja a verseskötetekhez hasonlóan megkívánja a pontos fölépítést, a belső megfelelések szigorú logikáját. Az ókori alkotások esetében két, gyakran egyazon műben alkalmazott szerkesztésmódot lehet megkülönböztetni. Az első fölépítési mód a mű közepén elhelyezkedő fejezet, ének, illetve vers köré rendezi az alkotást: a centrális szakasz előtt és után elhelyezkedő részek párhuzamosan vagy tükörszimmetrikusan felelnek meg egymásnak. A második szerkezettípusban a mű közel egyharmadánál vagy kétharmadánál (az aranymetszés szabálya szerint megalkotott művek esetében a negatív vagy pozitív metszésnél) elhelyezkedő szakasz jelenti a szöveg középpontját.41 Az alkotás középső részét és valamely - általában második - harmadát kiemelő szerkesztésmód a tizenkilencedik század magyar irodalmában is ismert,42 és a János vitézben is tetten érhető. A zeneelmélet hívja föl a figyelmet arra, hogy egy műalkotásban a középpont egyben az egyensúlyérzetet nyújtó nyugvópont is, a lélegzés, körbetekintés és biztos megállás ideje, míg a kétharmad közelében elhelyezkedő aranymetszet az alkotás legfeszültebb része, ahol megtorpan az anyag sűrűsödése, pillanatnyi bizonytalanság jön létre, majd az addigi folyamat megfordul, hogy a végponthoz érjen 43 Ez a két pillér támasztja alá a János vitéz szerkezetét: a tizennegyedik 38 Fried István, „Heine és Petőfi.” ltk. 2007, 180-196. 39 Fried, i. m. 190. 40 Korompay (1999), i. m. 376. 41 Horatius és Vergilius meghatározó műveiről: Neville E. Coliinge, The Structure of Horace's Odes. Oxford, 1961. George E. Duckworth, Patterns and Proportions in Vergil's Aeneid. Ann Arbor, 1962. 42 Például a horatiusi kötetszerkezetet követő Berzsenyi Dániel 1816-os verseskötete, vagy Az ember tragédiája, ahol is a központi szín, a kettős narratív beágyazottsággal (álom az álomban) kiemelt párizsi jelenet (9. szín) az álomszínek (4-14. szín) középpontja, és az egész mű kétharmada (9+6 szín). 43 Meggyőző zenei példákkal: Lendvai Ernő, Bartók költői világa. Bp., 1971,143-165. 52
