Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 6. szám - Ács Margit: Megrabolt szőlőtőkék, „kiszervezett” mezőgazdaság

állt érdekében az új normáknak való megfelelés közepette, hogy elnézze neki egykori pártkapcsolatait. Se a liberális szellemi körnek (amely az állampárt „piacivá" avanzsált káderei és kliensei esetében nem finnyáskodott), sem a keresztény-konzervatív irányt vett magyar demokratáknak, akik a „saját" narodnyikjaiktól is szabadulni igyekeztek. Egzisztenciális gondjaitól aligha mentette volna meg, de tartásában megerősítette volna, ha legalább a „nép"-nek kell. De hát az ilyen falusi apostol sorsának ironikus törvénye, hogy a népnek aztán végképpen nem kell.

A vallomáskötet a továbbiakban arról szól, hogy Hatvani Dániel nem küzd a régi társadalmi presztízs visszaszerzéséért, talán nem is képes rá. Immár a kilencedik megyében ver gyökeret, Diósjenőn lakik. Művészetté fejleszti a takarékoskodást, s e művészetnek része a szakácsmesterségben való elmélyülés is. És íróhoz méltó módon papírra veti gondolatait, emlékeit. 2003-ban Balmazújvárosban még nyer is vele egy szociográfia-pályázaton. De a „világ bajai" már nem jelennek meg soraiban. Nemigen figyel rájuk. Legfeljebb azokra az emberi dolgokra van szeme, amelyek a társadalom peremén történnek. Például beszámol a falusi legénykék között nem ritka új szokásról, hogy nagyvárosba kerülve olyan lánynyal szűrik össze a levet, aki egyedülálló anyjával él. Rövid idő alatt a jóvágású legény, Tersánszky „havasi selyemfiújának" vulgáris utóda, úr lesz a háznál, s még jó, ha megtűri lakótársnak a ház tulajdonosait. De ilyesféle társadalmi híradás ritka Hatvani „vallomásaiban". O is azok közé került, akik a maguk bajával vannak elfoglalva, mert nincs beleszólásuk semmi másba. Erről az emberfajtáról azonban hiteles leírást hagyott.

Az előbbi két könyvhöz könnyű hozzáölteni Horváth Dezsőnek, a szegedi újságírónak ugyancsak a Duna-Tisza köze tanyavilágát bejáró riportkötetét. Hogy milyen volt a tanyai ember a rendszerváltozásig, éppen Horváth Dezsőnek a Magyarország felfedezése sorozatban megjelent könyvéből is tudható, de a téma nem riporteri, hanem tudományos módszerű feldolgozása a Hódmezővásárhelyen élő Szenti Tibor nevéhez fűződik. Kutatásait a nyolcvanas években végezte, az anyagot 1985-ben cenzúrázott formában kiadták, de a teljes munka csak 2008-ban Parasztvallomások (Századvég Kiadó) címmel jelent meg. Ma már Szenti Tibor néprajzi, szociográfiai könyvének anyaga muzeális értékűvé vált, hiszen a Vásárhely környéki tanyavilág régi, azóta szinte teljességgel elpusztult állapotát rögzítette, az akkori közelmúlttal, a kuláküldözéssel és az erőszakos tsz-szervezéssel együtt, amelynek elszenvedői a gyűjtés idején még éltek - a meghalt áldozatokra pedig emlékeztek. Milyen szokások, babonák, nemzedékről nemzedékre szálló adomák, szólások, milyen tárgyak adtak keretet a tanyasi életnek a gazdaság megszervezésétől a szexualitásig, Szenti Tibor fejezetekbe foglaltan, s jórészt a hangszalagra vett elmondás alapján sorolja elő. S noha a rendszerváltásnak még a sejtelme sem merül fel sem benne, sem a vallomástevő parasztpolgárokban, mégis indokolt megemlíteni e könyvet témánk szempontjából is, hiszen az utóbbi húsz év történése, a családi gazdálkodás tudatos aláaknázása akkor ítélhető meg valódi súlyával, ha nem hisszük el vakon, hogy egy rossz minőségű életformát söpört el a változás. A tanyai kultúra a földről, az állatokról, a szerszámokról való ismeretek lenyűgöző bőségét tartalmazza, a családi és a közösségi hierarchia bölcs kiérleltségét. Önállóságot követel meg a döntésben, a felelősségvállalásban, teljes szuverenitást, amely lassan már kivész civilizációnkból. S ez az önállóság rászorítja a tanyai embert, hogy kifelé is, távolra is lásson; olvas, tájékozódik, sőt műveli magát.

Ilyen volt a tanya; és Hódmezővásárhelytől Szeged nem esik oly földrajzi távolságra, a természeti adottságok különbsége sem oly nagy, hogy ne ezt a képet tartsuk szem előtt, amikor Horváth Dezső 2005-ben kötetbe gyűjtött újságriportjait, A fólfedezetlen Magyarországot kezdjük olvasni (Felsőmagyarország Kiadó). Sajnos nem jelöli a riportok keletkezésének idejét, de érezhetően kronológiai a sorrend. Nos, eleinte a tettvágy és a kre41