Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Ittzés Mihály: Egy előrenéző Visszatekintései (Kodály Zoltán írásai új kiadásban)
lttzés Mihály Egy előrenéző Visszatekintései Kodály Zoltán írásai új kiadásban „Visszanézni megtett útra, akár hegyek közt, akár az életben, nem szerettem soha. Mindig csak arra néztem, ami előttem volt." - így kezdődik a nyolcvanéves Kodály Zoltán előszónak szánt rövid, önarcképszerű elmélkedése a Bonis Ferenc által Visszatekintés cím alatt összegyűjtött írásainak első kötetében. Kodály - bár hátrahagyott vázlataiból tudhatjuk: foglalkoztatta az önéletrajzírás gondolata - fontosabbnak tartotta, hogy személyes emlékeire való visszatekintés helyett korábban megjelent, szétszórva található zenetudományi, sőt első helyen a zenei művelődésnek minden társadalmi réteget érintő kérdésével foglalkozó munkái jelenjenek meg gyűjteményes kötetben. A jövőbe ő sem láthatott, nem láthatta, merre fordul a világ sora. De ő épp azért dolgozott, hogy - bármit hoz is a jövendő - legalább szellemileg-lelkileg mennél kevésbé legyünk kiszolgáltatva a világ cselvetéseinek. Bár reálisan látta meg kora problémáit, a megoldást mindig az ideálisban kereste eszményi maximalizmussal. A tudományban pedig a tetszetős elméletek helyett mindig a megbízható tárgyszerűség elvét követte. Visszatekintése nemcsak „az élet útján elhullatott babszemekre", saját munkásságára vonatkoztatható, hiszen írásainak jelentős része már eleve a nemzet és az európai kultúra korábbi századait kutatva keresi a maga korának kérdéseire a válaszokat. Ha Kodály Zoltán mindig csak előre tekintett, akkor feljogosítva érezhetjük magunkat arra, hogy szembesítsük gondolatait, útmutatásait azzal, amit az ő időszámítása után megéltünk és ma is tapasztalunk. Vajon érvényesek-e meglátásai, javaslatai évtizedek múltán is; okulhatunk-e írásaiból ma és a jövőben? A budapesti Argumentum Kiadó - nevéhez méltóan - amellett érvel Kodály Zoltán prózai műveinek új, némiképp bővített kiadásával, hogy a három terjedelmes kötet ma is érvényes gondolatok tárháza. A változatos műfajú írások nemcsak történeti összefüggésükben, keletkezésük korának dokumentumaiként, hanem a 21. század eleji mának, sőt a jövőnek szólóan is érvényesek. A népzenei, zenetörténeti, nyelvészeti és irodalomtudományi tanulmányok, dolgozatok, illetve a maga zeneműveire vonatkozó és más személyesebb jellegű vallomások elsősorban a szakemberek számára teszik nélkülözhetetlen forrássá a könyvet. Persze a zene iránt érdeklődő közönségnek általában is sok ismerettel, tanulsággal szolgálhatnak e fejezetek. Leginkább széles körű érdeklődésre azonban a szerzőnek a zenei nevelés és a művelődéspolitika tárgykörébe sorolható megnyilvánulásai tarthatnak számot. A művelődés és oktatás nem muzsikus szakembereinek és hivatalosságainak, a „tanügyi bácsiknak és néniknek" is jó szívvel, sőt különösen ajánlhatók ezek a fejezetek: igen sok, ma is megszívlelendő és (újra) megvalósítandó gondolatot olvashatnának ki Kodály könyvéből, ha megvennék és forgatnák. De ugyan ki szánna a mai ínséges időkben, ha még szerencsésebb esztendőkben sem, közel tízezer forintot arra, hogy gondolkodásra késztető, a felelősségünket is firtató eszmefuttatásokat vásároljon magának? Pedig régóta nélkülözött munkáról, hiánypótló kiadványról van szó. Az első két kötet, melyeknek szerkesztését még maga a szerző „irányíthatta", először 1965-ben jelent meg 1964-es dátummal, majd még kétszer: 1975-ben és a Kodály centenárium évében, 1982-ben. 123
