Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Bónis Ferenc: Erkel alakja Kodály írásaiban
Hogyan kerültek Erkel dallamai a néphez? Kodály így válaszol a kérdésre: „Valószínűnek tartom, hogy a városi hatás egyik fő csatornáján, a katonaéleten keresztül jutottak efféle dallamok a faluba. Katonazenekarok állandóan játsszák [mármint az indulót] s a sok zenés kirukkolás beleplántálhatta őket a nép fiainak fülébe."5 Ezekből az egyezésekből fontos tanulságokat von le Kodály. „Egy falusi plébános erősen vitatta, hogy a nép dalaiban semmi eredeti nincs, minduntalan ráismerünk városi szerzők dalainak elrontott töredékeire."6 Kodály véleménye: „...az a változás, ami rajta végbement, nem véletlen, nem szeszély, hanem a nép fantáziájának, ízlésének, gondolkodásának egészen határozott irányú munkája..." 7 Ez azonban csak egyik rétege népzenénknek: „egy mesés gazdagságú eredeti dallamkincs él még a nép közt. Egy régi magyar zene meg nem szakadt tradíciójának utolsó állomása ez, melyet sikerült még életben találnunk."8 Ez a Kodály-előadás nem jelent meg elmondása idején. Hogy miért nem? Mert senki nem kérte el közlésre a kéziratot. Csaknem négy évtizeddel később, 1960-ban, emlékkönyvet jelentetett meg Erkel születésének 150. évfordulójára a gyulai múzeum. Igazgatója, Dankó Imre, Kodályhoz is fordult kéziratért, és megkapta tőle az 1921-es előadást, utóhanggal kiegészítve. így az első közlés érdeme Gyula városáé. Utóbb három alkalommal is visszatért Kodály Erkel és a népzene témájára - erről a továbbiakban szólok még. Hadd térjek rá Kodály olyan írásaira, melyekben Erkel zenetörténeti jelentőségével foglalkozott. Részlet Magyarság a zenében című nagy tanulmányából, mely 1939-ben jelent meg: „...a keleti zene többszólamúsítása lassan, de biztosan bekövetkezik... A mi első symphonetáink, néhány elszigetelt kísérletet nem számítva, mintegy száz éve tűnnek fel. Eleinte alig tehettek mást, mint készen átvett európai sablonokat alkalmaztak akár régebbi, akár maguk szerzetté magyaros dallamokhoz... Talán csak Erkel operáitól fogva lehet már a többszólamúság stílusában is nemzeti vonásokat keresnünk. - Ha például a német többszólamúságot jellemzi a kíséret bizonyos túltengése, Erkelnél észrevehető, mennyire őrizkedik ettől, mennyire vigyáz, hogy a dallam szárnyalását a kísérő apparátus meg ne kösse. Dallamstílusa eklektikus, az olasz stílussal való nagy közössége nemzeti önállósága rovására esik. De vertikalizmusa latin mérsékletével olyan útra lépett, melyről a magyar többszólamú zene később sem igen fog letérni."9 Erkel olaszos dallam-orientációját részletesebben fejti ki ugyanez a tanulmány, az akkoriban divatos fajelméletek idején feltűnően nagy hangsúllyal mondva ki, hogy Erkel, családjának idegen (német-holland) származása ellenére is, közel jutott a magyar stílusideálhoz. „Amiben oly különböző egyéniségek, mint Erkel és Liszt megegyeznek: - írta Kodály - a dallam uralkodó szerepe, gazdag, beszédes ritmusok, világos formák, tiszta színek, mind kedves a magyar ízlésnek. Amiben különböznek egymástól: egyiknél olasz, másiknál magyar elhajlás. Hogy Liszt műveinek nem elég magyar a levegője, természetes: nem élte eléggé a magyarság életét, nem ismerte kultúráját. Ifjúkori halványult emlékekre és írott-nyomtatott forrásokra volt utalva, ha magyarul akart zenélni... Mégis: nem egy régi, törzsökös családból származó zeneszerzőnk műveiben magyar jellegnek nyomát sem találni. Liszt, Erkel, Mosonyi régi családfa híján is közelebb jutottak egy magyar stílusideálhoz, mint korukban bárki más. Lelki magyarságuk többet tett, mint a vér. Ami gátat vetett törekvéseiknek: a magyar zenei önismeret akkori fejletlen állapota. A hagyományt nem ismerték, hogyan kapcsolódhattak volna bele? Meg közönségük sem volt elég, hogy bátorító visszhanggal kísérje út jókat."10 A XIX. század végének hazai zeneéletét Kodály úgy jellemezte, hogy az három, teljesen elkülönült részre oszlott. A városban a zenei műveltek idegen remekműveknek hódoltak, a középosztály zenei bibliája a népies műzene volt, a harmadik réteg pedig a parasztok által fenntartott népzene. A zeneileg műveltek viszonyát a magyar kezdeményezésekhez így írta le Kodály: ez a szerfölött vékony réteg „magyar jelleget a magasabb zenében, némi 119
