Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Halper Nándor Ferdinánd: Túl jón s rosszon - a visszaemlékezést közreadja Csapody Tamás

hajolni... Gondolom, hogy az ő utasítására kaptam egy Holtling felcsertől egy injekciót, és éltem tovább. Azután hallottam, hogy egy jármű áll meg a blokk előtt, és a fiúk felszállnak vagy leszállnak és a jármű elment. Nagy keservesen feltámaszkodtam, négykézláb kivonszoltam magam az udvarra, ülve maradtam a blokk bejárata közelében, hátamat nekitámasztva a blokk falának. Újra talpra állni, vagy legalább továbbvonszolni magam, már nem voltam képes. Hogy mennyi ideig ültem így, nem emlékszem. Egyszerre csak autódübörgésre lettem megint figyelmes. Pillanatok múlva egy nagy teherkocsi állt meg a blokk előtt, és előttem termett egy apró növésű szovjet katona, szó nélkül, és nem törődve pestist árasztó bűzömmel, felemelt és vitt az autó felé. Menet közben megkérdeztem tőle szlovák nyelven - látva ferde vágású szemeit -, milyen nemzetiségű vagy? Büszkén válaszolt: „Ja Tatar". Köszönet, amit értem tettél, továris tatár!77 Egyébként ő sem volt a legjobb állapotban, a ruhája csupa sár és vérfolt volt, bizonyosan röviddel azelőtt még harcolhatott valahol a közelben. Wöbbelin abban a zónában volt, ahol a két győzelmes felszabadító hadsereg találkozott. Ahogy már említettem, magát a lágert az amerikaiak szabadították fel, de ez a tatár katona valahonnan a közelből jöhetett, hogy segítsen. Amellett szól az a tény is, hogy Ludwigslust, ahova az autó vitt, az amerikaiak kezén volt, de egy idő múlva átadták a szovjet megszállóknak.

Ludwigslust egy kisváros valahol Németországban.78 Itt az amerikai megszálló hatóságok rendeletére a németek egy elhagyott kaszárnyában kórházat rendeztetett be a részünkre. Végre szalmazsákon fekhettünk. Megvolt a kórház, volt személyzet, ápolónők, csupán orvos és orvosság hiányzott. Lassan az is megoldódott, mindenhez időre volt szükség. És kaptunk újra enni, de sajnos többet a kelleténél, ez újabb tragédiákhoz vezetett, de ez már a mi hibánk is volt, nem lehettünk normálisak, nem tudtuk felfogni, hogy agyonesszük magunkat. Hiába figyelmeztettek erre, nem használt, zabáltunk tovább. Nagyon sokan pusztultak ily módon el. Jómagam is nagyon közel voltam ahhoz, hogy jóllakottan felforduljak. Borzasztó hasmenésem lett, ilyenkor mindig fogadalmat tettem magamnak, hogy nem eszem többé sokat, vigyázni fogok. És másnap kezdődött a dolog elölről!

Egyik barátom, aki gyakran hangoztatta, hogy bosszút fog állni a történtekért, ha hazakerül, nem került haza, egyike volt az elsőknek, akik agyonették magukat. Talált egy hordó ruszlit és ette, illetve nyelte őket, előttünk halt meg az ágytálon ülve. Szegény barátom, már csak egy targoncán láttalak fekve, lefelé lógó lábakkal. Még egy hasonló esetről szeretnék megemlékezni: mintha tegnap történt volna. Megindultak a kórházon kívüli juttatások a részünkre: az első ilyen szeretetcsomagokat a franciák kapták. Az egyik mellettem feküdt és a kapott csokoládéját ette állandóan. Én kissé irigykedve és abban a reményben, hogy egy darabkát abból a csokoládéból nekem is juttat, de őt őszintén féltve is, rossz fran- ciasággal mondtam neki, hogy ne egyen annyit. Erre csupán azt felelte: égal79.

77 Továris tatár: tatár elvtárs.

78 Ludwigslust az északnémet Schwerintől és egyben Wöbbelintől kb. 10 km-re délre lévő város.

79 Egalité: egyenlőség; égal: egyenlő.

93