Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Halper Nándor Ferdinánd: Túl jón s rosszon - a visszaemlékezést közreadja Csapody Tamás
háltunk pihenni, illetve aludni. Suttogva kérdezgettük egymástól: „mit gondolsz, mi lesz? Ezek itt bizonyosan kicsinálnak minket." De nem bántottak, csupán az történt, hogy reggel, mikor ránk nyitottak és felkeltünk, észrevettük, hogy tele van a padló félig kiszáradt víztócsákkal... [Ravensbrückben] nem akartunk hinni szemeinknek, hallucinációnak véltük, ami rögtön megérkezésünkkor történt. Mindegyikünk kapott egy elég súlyos csomagot, a svéd vöröskereszt ajándékát a Háftlingek részére, megrakva minden földi jóval, margarin, keksz, csokoládé, tejpor, szárított gyümölcs, és cigarettával. Hozzáláttunk azonnal az evéshez (érthető, napok óta nem ettünk): mindent összevissza, pl. margarint keksszel. Kenyerünk sajnos nem volt, ezáltal a nagy zsírtartalmú margarin sokaknál különböző zavarokat okozott, de ha jól emlékszem, többnyire erős hasmenést, ami újabb áldozatokat követelt. Egy éjszakát töltve csak ott, másnap bevagoníroztak, avval a biztató mesével, hogy a határra, bizonyosan a közeli [olvashatatlan] határra gondoltak, ahol átadnak minket a svédeknek, cserébe német hadifoglyokért... Ez az út is örökké emlékezetemben marad! Először történt, hogy nyitott vagonban utazhattunk, igaz, két már nem egészen fiatal SS-szel, akik nem nagyon törődtek velünk, sőt elfogadták cigarettáinkat. Ez is már jó jel volt! Április vége lehetett már, és valóban úgy nézett ki a dolog, hogy a front felé megyünk, mert az ellenkező irányból katonai szerelvények jöttek, és ahol a két szerelvény valamelyik állomáson vagy nyílt pályán vesztegelt hosszabb-rövidebb ideig, a német katonák átdobálták hozzánk kenyereiket - pedig még háború volt - mi pedig dobáltuk nekik cigarettáinkat. És mindez a két SS jelenlétében! De csak ezek után jött a meglepetések java. Egy ilyen veszteglés alkalmából feljött a vagonunkba egy volt kápó, zsidó lehetett. Rövid beszédet tartott, majd felszólított, hogy adjunk a kapott dolgainkból a két SS-nek, és énekeljük együtt a Heilige Nacht-ot71. Énekeltünk sírva, a közelgő felszabadulás boldogító reményében. Elképzelhetetlen a Heilige Nacht-ot [énekelni] 1945 áprilisában, a még mindig náci Németországban, két fegyveres SS jelenlétében, kilátásba helyezve a közelgő fel- szabadulásunkat. Ezek után a kápó átszállt a következő vagonba. Sohasem láttuk többé a csavargóját, eltűnt nyomtalanul, miután felébresztett valamennyiünket. Nem tudom, vajon őt is félrevezették-e, vagy talán kénytelen volt ezt tenni? Megérkeztünk németországi kálváriánk utolsó állomására, Wöbbelin lágerbe72. Ez lenne tehát az a hely - gondoltuk magunkban -, ahol a csere le fog zajlani... Hamarosan rádöbbentünk, hogy cseréről szó sincs. Lehetséges, hogy volt valamilyen alapja a dolognak, lehet, hogy tárgyaltak erről, de az is lehet, hogy csak humbug volt. Förtelmes hely volt! Rengeteg ember, éhség, piszok, alvás a piszokkal teli csupasz földön. Igaz, megengedték, hogy a közeli mezőn füvet, gyomot téphessünk magunk alá, nekem akkor már annyi erőm sem volt, hogy füvet szakíthassak 71 Stille Nacht (Franz Xaver Gruber, 1818): Csendes éj című népszerű karácsonyi ének. Ennek egyik visszatérő sora: Stille Nacht Nacht, Heilige Nacht (Csendes éj, szentséges ég). 72 Wöbbelin: A náci uralom legvégén létrehozott koncentrációs tábor Schwerintől kb. 30 km-re délre. 91
