Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Halper Nándor Ferdinánd: Túl jón s rosszon - a visszaemlékezést közreadja Csapody Tamás
üres üveget, amit minden reggel kiürítettem, kimostam, előkészítve a következő éjszakára. 1944. szeptember 17-én hagytuk el Bort. Evakuáltak a németek és a magyarok is, mert jött a szovjet hadsereg feltartóztathatatlanul. Elindultunk ismeretlen úti célunk felé, dolgainkat a hátunkon cipelve, majd lassan-lassan, erőnk fogytán, mindent eldobálva... Ami esetleg még megmaradt, azt elvették ott, ahová megérkeztünk, ahol megfosztottak még a hajunktól és a szőrzetünktől is. Az úton eleinte avval hitegettek, hogy hazamegyünk, és nem is bántottak. De abban a pillanatban, mikor átkelve a hídon47 a másik oldalra, Magyarországra kerültünk, kezdetét vette a nyomorúságunk. Veszett düh lett úrrá a kereten. Ilyen körülmények között jutottunk el, egész nap menetelve, étien, szomjan, Cservenkára48, a téglagyárba, ahol pihenőt tartottunk. Már nem emlékszem, hogy hány százan vagy ezren lettünk ott összetömö- rítve. Enni nem kaptunk, de volt ott egy gémeskút, ahol órákat kellett állni sorban vízért. Ezt úgy igyekeztünk megoldani, hogy minden alkalommal egy ember összeszedett annyi kulacsot, amennyit elbírt, és beállt a sorba. Énrám késő délután került sor, beálltam, és türelmesen vártam a soromra. Egyszerre hirtelen lódobogásra lettem figyelmes, közvetlen közelemben megállt a ló, rajta pedig egy SS-tiszt, és hallom a következőket: „Die ungarische Mannschaft muss entfernt werden, damit frei geschossen werden kann!"49 Rosszat sejtve kiléptem a sorból, visszamentem víz nélkül a szőkébb bajtársaimhoz és elmondtam nekik, amit hallottam, megijedtek ők is, és mentünk valamilyen rejtekhelyei keresni. Találtunk egy üres disznóólát, ahová egymás után négykézláb (mint a disznók) bemásztunk egynéhányan, én utolsónak. Egymáshoz lapulva, ülve, guggolva, térdelve vártuk hogy mi lesz. De reggelig még nem történt semmi, csupán az ungarische Mannschaft (a magyar legénység) már le lett váltva. Lehetséges, hogy én voltam az az első „szerencsés", aki a saját bőrén megérezhette, hogy a leváltás megtörtént. Tudniillik, kora reggel óriási lárma és ordítozás lett, így én, aki utolsónak másztam be, elsőnek kellett, hogy kibújjak az ólból, megnézni, hogy mi a helyzet. Megindultam tehát lassan négykézláb, először kidugva a fejemet, majd a két kezemet, és így, ebben a pozitúrában, kaptam egy hatalmas ütést a jobb oldali vesém irányában, gumibottal, doronggal vagy vasrúddal, nem tudom, nem sikerült megállapítanom, mert elsötétült előttem a világ... Az ütés nyoma még ma is, annyi év után könnyen kitapintható. Amitől féltünk, az a következő éjszakán megvalósult, ez volt a hírhedt cservenkai vérengzés.50 De én már akkor nem voltam ott, a mi kis társaságunk már úton volt, azon az úton, amelyik Cservenkától, végig Magyarországon át, az osztrák határig vezetett, ez 47 A Tiszán átívelő híd Titelnél. 48 Cservenka a Bácskában lévő falú, Újvidék és Zombor között. 49 „Die ungarische Mannschaft muss entfernt werden, damit frei geschossen werden kann!": A magyar keretet (magyar katonai legénységet) el kell távolítani, hogy szabadon lehessen lőni! 50 A cservenkai téglagyárban 1944. október 7-én, éjjel mintegy 700 magyar, Borból jött zsidó munkaszolgálatost végeztek ki a németek, magyar katonák közreműködésével. 84
