Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Halper Nándor Ferdinánd: Túl jón s rosszon - a visszaemlékezést közreadja Csapody Tamás
Ez eltartott jó néhány órát, míg - miután már nem tudom hányán estek össze ájultan, [akiket] még az ütések sem tudták talpra állítani - ennek végeztével, természetesen tovább kellett folytatni a munkát. Mert ez a munka sürgősnek bizonyult, mert a Vörös Hadsereg már jött, egyelőre még lassan, mert még ki tudja hány száz ilyen és ehhez hasonló sáncot kellett leküzdenie, de jött feltartóztathatatlanul. Közben ránk köszöntött a tél, hideg lett, állandóan esett a hó. Említettem, hogy a szegedi [olvashatatlan szó] tűznél sok bajtársam holmija odaveszett, most kezdték ők igazán érezni a meleg ruházatok hiányát. Többeknek nem volt télikabátjuk, másoknak semmi meleg alsóneműjük, kesztyűk, sapkák stb. A hideg pedig egyre elviselhetetlenebb lett. Ennek következtében levittük a bőrig fagyott századunkat a faluba, ahol elhelyeztek egy elhagyott gazdaságban. 2-3 kis ház, istálló stb., stb. Végre tehát rendes fedél alatt voltunk. Fedél alatt, de nagyon szűkén fekve, egy kevés szalmán, testünkkel melegítve egymást. A tél pedig egyre hidegebb lett már lent a faluban is. És kezdetét vette az éhség és a betegség. Enni ugyan adtak, bab, borsó, lencse - kevés [volt] és rossz, íztelen. Ami jó volt ott, az a tiszta hegyi levegő és a víz, ezektől pedig (és természetesen a munkától) annál inkább kívánta a szervezetünk a jobb és főleg színvonalasabb ételeket. De hiába! Egyeseknek érkeztek csomagok hazulról, a tehetősebbeknek és akiknek volt kitől kérni csomagot, meleg holmikkal, egy kis jól elrejtett pénzzel, élelmiszerekkel, ez utóbbit azonban elkobozták. Én azok közé tartoztam, akiknek nem volt otthon családjuk, akiktől kérhettem volna csomagot és pénzt, és mégis kaptam, valakitől, aki még akkor, még csak menyasszonyom sem volt, „szavamat" sem bírta, hogy talán egyszer majd... és az áldott emlékű édesanyától, aki a fiáról [és] a messze Ukrajnában sínylődő öccséről is gondoskodott.25 És mindezt és ki tudja még mit, és kit az özvegyi nyugdíjából... Az igazság kedvéért itt meg kell jegyeznem, hogy talán én voltam az egyedüli, akinek a szadista századparancsnok a csomag teljes tartalmát kiadta. Ezt a kegyet és még egyéb kisebb kedvezményeket egyedül a „hangomnak" köszönhettem. Egy este, már nem tudom milyen alkalomból, tábortüzet gyújtatott, ott énekeltem: „Csillag ragyog szépen halvány felhős égen / álmodozva járok én Galambom kertjében / ablakánál állok... stb., stb.". (Gyermekkoromban hallottam valahol.) Úgy látszott, tetszést arattam nála, mert kegyeibe fogadott. Fiatal voltam, még mindig aránylag jó kondícióban, a hegyi csodálatos levegő megtisztította a tüdőmet és torkomat egyaránt. Beleharsogtam tele tüdővel a csendes estébe. Ez után a „sikeres" este után gyakran maradhattam a „körletben", megkímélt a kinti nehéz munkától. Előfordult ugyan, hogy néha mégis kizavart, minden ok nélkül - pillanatnyi hangulatának engedve. Visszagondoltam azokra a napokra, nyugodtan mondhatom, hogy remek szadista volt, hanem az agyával is volt valami baj, ami a későbbiek folyamán ki is derült. Mint említettem, hideg volt, a szállásunkon semmi fűtési lehetőség, kivéve a konyhát. Jött a betegség és a halál. Századunk első halottja megfagyott a padláson egy éjjel. 25 Halper Nándor Ferdinándnak négy fiútestvére volt. 77
