Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Halper Nándor Ferdinánd: Túl jón s rosszon - a visszaemlékezést közreadja Csapody Tamás
ták. Itt meg szeretném említeni, hogy én minden holmimat hiány nélkül megtaláltam szerencsémre, és a veréseket is sikerült kikerülnöm. Ezt, gondolom, velem született mozgékonyságomnak köszönhettem, de főleg a szerencsés véletlennek. (Ez a szerencsés véletlen végigkísért a háború végéig. Lehet itt szerencséről egyáltalán beszélni?) Végre bevagoníroztak minket újra, és elindultunk újabb állomáshelyünk felé. Vajon hová? Mi vár ott majd ránk? Kezdett rajtunk erőt venni valamiféle bizonytalansággal párosult félelem. De azért „nótáztunk" zsúfolt vagonjainkban, ezáltal igyekezve eltéríteni gondolatainkat a bizonytalan jövőről. Megérkeztünk [az] 1941-ben már kora tavasszal „felszabadított" román területre, Gyimesre20 kerültem munkaszolgálatra. Előérzetünk nem csalt, nagyon nehéz idők vártak ránk. De menjünk sorrendben! A gyimesi hegyek egyikére (Gyimesközéplok a falu neve21) kellett felcipelőzködnünk, ott az egyik erősen lejtős tisztás lett a lakóhelyünk, természetesen a puszta ég alatt. Itt egy kis szerencsém volt, ti. egy asztalos barátom kapta a parancsot, hogy néhányunkkal építse fel a tábort. Míg tehát a századunk hordta lentről a faluból fel a hegyre többek között a szögesdrótokat is, egész nap, addig mi fenn a hegyen „keret" felügyelet nélkül építettünk. Kivágtuk a szükséges fákat az erdőkből, ezekből tákoltuk össze a „karámokat" a fejünk fölé. Ezeknek a karámoknak három oldala és a teteje a letört ágakból volt kirakva, az eső és a szél minden akadály nélkül átjárta természetesen. Negyedik oldala pedig teljesen nyitva volt, magunk alá pedig szalma helyett az erdő zöldjét és füvet tettünk. Itt mi aránylag kényelmesen dolgoztunk egy pár hétig, míg a tábor elkészült. Azután már miránk, a tábor építőire is a többiek sorsa vált. Vadregényes gyimesi hegyek! Gyönyörű fenyves erdők! Micsoda élvezet lehetett volna, boldog békés időben, akár turistaként, gyönyörködve bennetek... Barátságos, jóindulatú, magyar ajkú lakóiddal elbeszélgetve. De így a napi súlyos munka után fáradt testünket ledobni a fekvőhelynek csúfolt vackunkra, volt a leghőbb vágyunk, gyakran még a testi higiénia rovására is. Egy alkalommal valami dolgom volt bent a faluban, és be kellett mennem az egyik falusi illemhelyre, ahol azután felszeletelve találtam „szent" könyveinket. Nagyon odavoltam! Hát lehetséges ilyesmi? Lehetséges! Még más is lehetséges! Megtudtam közben, hogy laktak ott zsidók, de kitelepítették őket, mint megbízhatatlanokat, tekintettel a közeli román határokra. Akkor, vagy 1940-ben (most már nem emlékszem pontosan, hogy mikor), eszembe jutott, hogy valamelyik faluban, a munkahelyünkön ránk köszöntött a nagy ünnepünk egyike, az úgynevezett zsidó nyár, nekünk pedig dolgozni kellett.22 És nem történt semmi, az ég nem szakadt ránk, a föld nem nyílt ki. Itt Gyimesen természetesen 20 Gyimes Csíkszeredától 30 km-re északkeletre lévő, döntő többségükben magyarok lakta határőr- vidék. 21 Gyimesfelsőlok Csíkszeredától 30 km-re északkeletre lévő, döntő többségükben magyarok lakta település. 22 Valószínű pünkösdről van szó, amikor a zsidó vallási előírás szerint nem volt szabad dolgozni. 75
