Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Tüskés Tibor: Radnótiról - személyesen

Ezeket a sorokat csak ott és csak egyszer lehetett elmondani, és egy életre megjegyezni.

*

A hetvenes évek közepén lehetőségem nyílt arra, hogy a Tankönyvkiadó számára verselemző könyvet állítsak össze. Volt már néhány korábban folyóiratokban publikált versmegközelítésem, ezeket egészítettem ki tizenhárom, huszadik századi magyar költő - Adytól Nagy Lászlóig és Fodor Andrásig terjedően - egy-egy költeményének az értelmezésével. A kötet Versről versre címmel és Az újabb magyar líra megközelítése alcímmel először 1976-ban, majd a második kiadás 1978-ban (majd 2001-ben úgynevezett kalózkiadásban Nyíregyházán) jelent meg. Az elemzett versek közé Radnóti Miklós Töredék című költeményét választottam.

Nem részletezem azt, amit a versről ott és akkor elmondtam, a csaknem ívnyi terjedelmű elemzésnek csupán egyetlen passzusát idézem. A vers két sorához, melyben korát jellemezte a költő - „mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, / az áruló, a rabló volt a hős" -, a következőket fűztem: „A hagyományos értékek devalválódnak, s az számít értéknek, ami bűn volt hajdanán. A legelemibb erkölcsi törvények elvesztik becsüket, s a hitványság kap jutalmat. Budapest Gestapofőnöke fóljegyezte, hogy az európai nagyvárosok közül állítólag Magyarországon kapta a legtöbb névtelen följelentést. Szégyellnivaló elsőbbség. Az értéknek és az értéktelenségnek, a bűnnek és az erénynek ezt a megdöbbentő összekeveredését Radnóti a fölsorolt fogalmak polarizálásával, nyers ellentétével fejezi ki."

A könyvet - benne Koszorú című versének elemzésével - Illyésnek is elküldtem. „A tenger szalmacséplés után élő magvak a bíráló rostáján" - kezdte köszönőlevelét. De alább, két zárójel között éppen a Radnóti-verssel kapcsolatos elemzésemhez, az „állítólagos" hírhez megjegyzést fűzött: „De allergiámnak is engedve. A 75. lap elején: Budapest Gestapo főnöke legfeljebb plagizált azzal, hogy Európában Pesten kapták a legtöbb följelentést. Először ez Párisról hangzott el; de hisz legelőször még a Nero-i Rómáról. Lesz nyilván könyvedből több kiadás. Tégy majd ebbe a passzusba egy lábjegyzetet. Azzal a bővítéssel tán: Pest volt az egyetlen város, ahol a gettó megmaradt.")

A könyvből - mint említettem - született újabb kiadás, de a kiadók a változatlan utánnyomáskor, sajnos, nem tették lehetővé a lábjegyzet közlését. Ezért itt adom közre Illyés megszívlelendő véleményét, figyelmeztetését.

*

Amikor Pécs irodalmi emlékhelyeinek a fölkutatásával és összegyűjtésével foglalkoztam, eljutott hozzám a hír, hogy Radnóti Miklós felesége, a versekben megénekelt hitves, Gyarmati Fanni, Fifi az üldözések idején, 1944 nyarán, a német megszállás után - több társával együtt - egy időre Pécsett, a Sancta Maria leánynevelő intézetben talált álnéven menedéket. Érdeklődő kérdésemre 1989. április 25-én, Budapesten kelt levelében többek között a következőket válaszolta: „1944 baljós nyarát valóban Pécsett töltöttem Sík Sándor, Schlachta Margit jóvoltából. O irányított báró Mirbach Júlia intézetébe, az Árpád utca 25. szám alatti házba. Az áldott emlékű Juliska néninél 10-15 magamfajta bujdosó talált menedéket."

67