Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Tüskés Tibor: Radnótiról - személyesen

A Sancta Maria leánynevelő intézetet az államosítások idején megszüntet­ték, Mirbach Júlia munka és megélhetés nélkül maradt. Radnóti Miklósné nem feledkezett meg hajdani segítőjéről. Azért, hogy Mirbach Júlia valamiféle állandó segélyt, nyugdíjat vagy öregségi járadékot kapjon, hivatalos, két tanúval hitelesí­tett levélben fordult a pécsi járásbírósághoz. Ebben az iratban név szerint is töb­beket fölsorol azok közül, akik vele együtt álnéven éltek az intézetben: Ferenczy Miklósné, Sárközi György unokahúga; Schaár Erzsébet, Vilt Tibor felesége; Non Györgyné, született Bíró Vera. Radnótiné később is rendszeres kapcsolatot tartott Mirbach Júliával és gondo­zójával, Marton Máriával. Mikor tudomására jut, hogy Radnóti szegedi egyetemis­tatársa és Sík Sándor tanítványa, Raffaelli Rafaela irgalmasnővér - akit Gyarmati Fanni is jól ismert - a pécsi püspöki palotában működő, idős apácákat gondozó szociális intézmény lakója, arra kéri Marton Máriát, hogy látogassa meg Rafaela nővért: „mindig szeretettel gondolok rá, ölelem." Azon a fotón, amely Radnótit sze­gedi egyetemisták társaságában ábrázolja, Raffaelli is látható. Radnóti naplójában is szól néhány mondatot róla: „kitűnőfej, intelligens." A fenti történetet tényekkel és dokumentumokkal kiegészítve hosszabb esszé­vé kerekítettem és a Magyar Nemzet 2007. július 14-i számának mellékletében megírtam. A cikkre Büky László nyelvészprofesszortól, hajdani kanizsai iskola­társamtól érdekes reflexiót kaptam. Mivel Raffaelli Rafaela személyéről és főként a Radnóti-házaspárral való kapcsolatáról keveset tudunk, idemásolom Büky László levelének néhány részletét: „Rosina néninél - úgy tudom, mindig Rosiná-f írt- tanultam olaszt 1959/60-ban, ugyanis azzal remény volt bejutnom a szegedi egyetem­re... Raffaelli R. Rosina akkor még javában Kanizsán, a Csengery utcában lakott Regina és Anita testvéreivel, illetőleg (hajói emlékszem) Anita férjével, Kenedi (János?) mérnök­kel... Van néhány lapom és levelem Rosina nénitől (1964-ből Rómából - akkor a rend látta vendégül, s volt pápai fogadáson is - meg még 1983-ból is.) Kaptam tőle annak idején egy 1813. évi Divina Commediát meg a Cantus Catholicit, amelyet ő adott ki a Magyar Irodalmi Ritkaságok köteteiben." Radnóti Miklósné megmenekülése - Radnóti Miklós élettörténetének is a része. Ezért a Magyar Nemzeí-beli cikket azzal az óhajjal zártam: meg kellene talál­ni a módját annak, hogy az üldözötteknek - köztük Radnóti Miklós feleségének- 1944-ben menedéket adó intézetnek és Mirbach Júliának, a bujdosók megmen- tőjének az emlékét az utókor megismerje, méltó módon megbecsülje, az oltalmat adó helyet legalább egy emléktáblával megjelölje. Ezért a cikket lemásoltam, és az egyik példányát dr. Vargha Dezsőnek, a Baranya Megyei Levéltár munkatársának, a pécsi emléktábla-állítások fő szer­vezőjének, a másik példányát pedig - egyházi intézményről lévén szó - Mayer Mihály pécsi püspöknek elküldtem. Ha már - és okkal - emléktábla jelöli a tragi­kus helyszínt, a pécsi gettó épületegyüttesét, örökítse meg jel azt a helyet is, ahol a vészkorszak üldözöttéi - köztük Radnóti Miklós felesége - egy időre oltalmat találtak. Azóta másfél év telt el. A címzettektől küldeményemre még nem érkezett válasz. 68

Next

/
Oldalképek
Tartalom