Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Beke József: Ismétlődő elemek Radnóti költői nyelvében

Két karommal átölellek s nem félek.

Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem.

Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.

Az egyazon szavak alakváltozatainak mesteri használata eredményezi, hogy bár a vers 49 szóból áll, összesen mégis csak feleannyi, 25 szót használ, a két és a kar 8-8-szor fordul elő, s csak 12 szó egyszer. A 25 szerelmes szó értéke nem duplázódik, hanem sokszorozódik. Vajon lehet-e kevesebb szóval többet mondani, ilyen bensőséges érzelmet, ilyen meghitt hangulatot érzékeltetni?

A következő idézetben is csak a határozó személyragja módosul a jelzős szerkezet előtt: „Erőszakos, rút kisded voltam én [...] ki megmutatta már, hogy mennyit ér: i mögötte két halott. / Mögöttem két halott, / előttem a világ" (Huszonnyolc év). A két halott nem más, mint édesanyja és ikertestvére, akik a költő születésekor hunytak el, s akiknek ilyen sorsa miatt Radnótit örök önvád gyötörte.

Míg az előző példában életének tragikus előjelként megélt konkrétuma jelent meg, ezek az ismétlődő részek igen gyakran áttételes értelemmel, homályos célzással telítődnek. így például a Lomb alatt című vers második egységében háromszor jelenik meg egy visszatérő elem: „gyere le szellő", amely homályos segítségkérésnek érezhető:

Nézd, fut a rigó, fújd fel a tollát,

gyere le szellő,

már hajlik az ág,

fut a béke is, zizzen az újság,

gyere le szellő,

dagadj viharrá,

lépj rá a lombra, szakadj le alá.

Gyere le szellő,

már hajlik az ág,

elfut a béke s kigyúl a világ.

A menekülő béke és a zizzenő újság is csupán célzás, csak a vers indító részéből tudhatjuk meg, hogy „háborút újságol a vérszagú újság", tehát a „szellő" nyomatékosan ismétlődő hívása a veszély elhárítására szóló felhívás. Tudni kell ehhez, hogy Radnóti költészetében a szél és a szellő igen gyakran a társadalmi változás eléggé egyértelmű jelképe, ez egyébként érezhető az idézet „dagadj viharrá" és „kigyúl a világ” kifejezéseiből is.

Ugyancsak egész sornyi ismétlődő szócsoport festi a Csak csont és bőr és fájdalom című versében azt a döbbenetes hatású képet, amellyel az elhunyt „élő Mérték"-et, Babits Mihályt ábrázolja Radnóti:

59