Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Beke József: Ismétlődő elemek Radnóti költői nyelvében
És minden, minden, minden azt dalolja: Nem voltál fiatal soha! (Távolok zenéje) Valami nagy, mély szerelem hiányzik, Valami sirás, valami öröm, Valami harc, valami csönd, Valami nagy, mély szerelem hiányzik! (Valami nagy...) Ma hull a hó és álom hull a hóban... És hull a hó és hull, hull szakadatlan. (A végeken) 2. Valamely kifejezés megismétlése előidézheti a mondanivaló tagolását is, és ezáltal a ritmusnak is meghatározó eszköze lehet: Hogy ennyi fény, csönd, ennyi forma, álom (Juhász Gy.) világok gondja rajtam, világok gondja fáj (Radnóti M.) A ritmus voltaképpen ismétlődés, s ha szűkén az irodalomra vonatkoztatjuk, akkor szavak vagy kisebb-nagyobb nyelvi egységek vissza-visszatérő ismétlődése. Az ősi költészetben mindenütt megtalálható ennek valamilyen formája, az Énekek énekében ugyanúgy, mint Homérosznál vagy a mi rokon népeink ősi énekeiben, sőt népdalainkban is. A képlet egyszerű: ha ugyanazt még egyszer mondom, bizonyosan ugyanaz lesz a ritmusa, sőt minden egysége hangzásban is „rímel" az előzővel. Tehát az ismétlés, ez a költői eszköz - mint a többi, bonyolultabb, legművészibbnek mondott költői eszköz is - ősi gyökerekre vezethető vissza. Formái igen változatosak lehetnek: az ismétlődő szövegrész mennyisége az egyetlen szótól a teljes sorig, sőt többsoros részig is terjedhet, elhelyezkedése szerint lehet közvetlen egymás után vagy távolabbról visszatérő, maga az ismétlődés történhet változatlanul is vagy éppen valamilyen variációban. Mindez önmagában egyáltalán nem érinti a minőséget, az mindig a mű egészében tekintve értékelődhet üres szószaporításnak, formai játéknak vagy éppen kitűnő művészi eszköznek, a műalkotás szerves elemének. 3. Radnóti nem fél a szóismétlés egyhangúságától (láttuk, Juhász Gyula sem), többre becsüli az azonosság ritmusteremtő erejét, gondolatot-hangulatot erősítő hatását. Figyeljük meg, hogyan teremti meg ezzel az igazán egyszerű eszközzel, a hatszor elhangzó alszik szó tagoló hatásával a teljes (vagy látszólagos?) nyugalom légkörét az Éjszaka című versben: Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom, alszik a pókháló közelében a légy a falon; csönd van a házban, az éber egér se kapargál, alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály, 55
