Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Beke József: Ismétlődő elemek Radnóti költői nyelvében
Beke József Ismétlődő elemek Radnóti költői nyelvében 1. Ha ugyanazt a szót többször mondjuk, nagyobb hatást érhetünk el vele. Rossz esetben a szó ismételgetése üres szócséplés lesz, szerencsés esetben a meggyőzés hatékony eszköze. Amikor a fogalmazást tanuljuk, fontos figyelmeztetést kapunk: kerüljük valamely szónak többszöri használatát, keressünk helyette szinonimát. Vagyis alapfokon a szóismétlés primitív fogalmazási hiba. Más a helyzet, ha a nyelv mesterei, a költők tudatosan alkalmazzák, mert a művészi szándék szentesíti, sőt megnemesíti az eszközt. Ilyen cél lehet valamely szó jelentéstartalmának fokozása, erősítése az ismétlés által: Egy nagy, nagy tüzet kéne rakni (József A.) Szeretlek kedvesem, Szeretlek tégedet (Petőfi S.) Anélkül, hogy itt most áttekintenénk ennek a stílusformának a megjelenését a magyar költészetben, két megjegyzés idekívánkozik. Az egyik: a XIX századi Arany János költészetének bámulatosan gazdag tárházában a szóismétlés eléggé a háttérbe szorul, és leginkább az ilyen tőismétlésre szorítkozik, mint a Toldi közismert példája: „Lelkemből lelkezett gyönyörű magzatom". A másik: nem akarom ugyan mindenáron a Radnótira gyakorolt közvetlen hatásnak láttatni, de talán több a véletlen egybeesésnél, hogy a XX. századi Juhász Gyula verseiből szinte tömegével idézhetném az ilyen példákat: Lelkem ma sétál régi városokban Lelkem ma sétál tűnt utcák nagy éjén (Emlékek útján) Odateszek csöndben, könnyezve, lágyan, Egy életet, egy sorsot, egy szivet,- O életem, ó sorsom és szivem! (Versek, rim és remény nélkül I) Nagy, szürke rajban, egyhangú morajjal Szállnak, csak szállnak tétova napok, Kopnak, kopnak az óramutatók, Szürkül az alkony és szürkül a hajnal. (Új szonettek) 54
