Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Lengyel András: Radnóti identitásszerveződésének kérdéséhez
Arany Fenyőtől megidézett magatartása tehát affirmativ, s a szövegköziség révén a saját autoritásával erősíti meg a körülményekkel dacoló, az önmagával való azonosságot képviselő művész alkotói beállítódását. S a „hiteles szöveg"-re való visszautalás költői magyarázata is az identifikáció erősítését szolgálja: „Hol az a bánat, mely gőgösebben / vallhatná rokonának e magyar / bánatot: - Megszenvedtem érte, Az enyém, t S nem gyönyörű, hogy ezen sírni tudtunk?” (45.) Az irodalommal, jelesül Arany költészetével való ilyen azonosulás természetesen szubjektív vállalás kérdése: nem biztos, hogy az éppen akkor aktuális magyar etnikai közösség ezt a vállalást visszaigazolja. S Fenyő számol is ezzel, s helyzetértelmezése - bármennyire gyakorlatiatlan és „naiv” - egy hősies modus vivendit jelent: „Ha testéből kivetne a haza, / édes testéből nem vet ki a nyelv. / De értelmének eltörik a rugója." Ám, s ez a döntő mozzanat, a törésnek e lehetősége ellenére számára már nincs másik megoldás, másik lehetőség: „Hová legyünk vele s hová kiáltsuk? / Csak méláznánk idegen ég alatt, / kemény, vicsorgó csillagok alatt, / száműzött, mondhatatlan bánatunkkal". A másik Fenyő-vers, a Hűség szinte folytatása ennek az előbbinek. E második versnek szempontunkból két eleme fontos. Az egyik a megidézett szituáció nyíltabbá, direktebbé exponálása: „Míg jósnyelvek bal-jövőd papolják / hírvivők rossz híred szerte hordják: / állok nagy csöndedben Magyarország." (46.) A másik az önmaga számára elfogadható (s Radnóti számára is mintát teremtő) magatartásnak a kijelölése: Ha a vég jő, jöjjön, ámde hős vég legyen, légy a csendes vakmerőség, légy talapzat, melyen áll a Hűség: ahogy Isten adta dallanod, azt cifrázd és azt meztelenítsd le, azt a lágyhajlású dallamot. Sajnos, filológiai adatok, nem tudjuk megmondani, a Radnóti sorsára jutó, szintén meggyilkolt Fenyő László mennyire tudta megvalósítani e maga elé tűzött célt. Az ő halál előtti verseit sajnos nem ismerjük. De az bizonyos, egyik olvasója, az önmagát szintén magyar költőként meghatározó Radnóti Miklós ezt a célt a legmesszebbmenőkig megvalósította. 6 Radnóti 1938-ban a Nyugat viszonylag sokat publikáló munkatársa volt, az év nyarán és őszén több „figyelője", verse is megjelent a lapban. így aligha alaptalan föltételezni, hogy olvasta is az írásait közlő lapot. Nemcsak Fenyő László iméntiekben emlegetett két versét, de egyéb szövegeket is. S ha ez igaz, akkor identitásszerveződésének két további eleme is megfogható. Az egyik: barátjának, Vas Istvánnak ekkori helyzetérzékelése. A Nyugat 1938. augusztusi számában jelent meg Vasnak Levél Weöres Sándorhoz című „alkalmi", az adott viszonyokra közvetlenül reflektáló verse, amely afféle aktuális pesti 21
