Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Lengyel András: Radnóti identitásszerveződésének kérdéséhez
nyíltan ki is mondja, amikor mind az ó-, mind az újszövetségre expressis verbis utal.) A „rokonság" fölsorolásából tehát egyértelművé válik, hogy a Radnóti saját önértelmezéséből kielemezhető identitásszerveződésének szerkezete úgynevezett kettős identitást mutat - a valóságos élethelyzetnek megfelelően. Szó sincs itt tehát semmiféle önmeghamisításról, a zsidó én elfojtásáról. Más kérdés (s ez ugyancsak a valóságos élethelyzetnek felel meg), hogy ez a kettős identitás nem valamiféle mechanikusan fölfogott kettősséget mutat. Nem „egy rész" zsidó s „egy rész" nem-zsidó összetevővel kell számolni. A személyes identitás szerveződése Radnótinál a származási közösségtől az „új" közösség felé irányulva bontakozik ki, s az én már nem „zsidó", hanem „magyar" - az eredet világos és meg nem tagadott tudatával. 4 Radnóti identitásszerveződése nem egyedi, sőt közvetlen mintáit és a „választását" megerősítő kulturális kontextust is meg lehet határozni. Identitásszerveződése, amennyire megítélhető, nagy valószínűséggel Szegeden kapta meg döntő impulzusait. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, amelyet egyik verse ajánlásában Radnóti a „növelő közösség "-ként aposztrofált, egyféle nagyhatású asszimilációs bölcsőként is fölfogható (vö. Csapiár 1967, Lengyel 1990. 209-491.). Ez a csoportosulás ugyan formailag a református egyetemi hallgatók Bethlen Gábor Körének az „élcsapata" volt, az egész szerveződés mozgatója, a személyében is integratív Buday György azonban e felekezeti diák- egyesületet, nagyon tudatosan, egy értékorientált felekezetközi csoportosulássá szervezte át. (Az élcsapat formális intézményvoltát csupán kifelé, eszközszerűen működtette, valóságos összetartó ereje az informális összetartozás-tudat volt.) Ebben a „növelő közösségben" reformátusok, katolikusok és zsidók már-már véd- és dacszövetségszerű együttműködést produkáltak. Itt Radnóti nemcsak zsidó barátaival (Hont Ferenc, Reitzer Béla, Kárász Judit) pendült egy húron, de egyebek közt a katolikus Ortutay Gyulával (és egy ideig: Bálint Sándorral) vagy a többségi reformátusokkal is. E tekintetben szimptomatikus, hogy maga a csoport vezéregyénisége, Buday György is sajátos identitásképletet mutat, hiszen székely apa és zsidó, de már fia születése előtt református konvertitává lett anya gyermekeként olyan önazonosságot képviselt, amelynek lényege éppen a teljes azonosulás volt - nyitottan más identitásalakzatok felé. S ez a csoportosulás érzelmi védelmet jelentett tagjai számára a „csuklóforgató", kurzista diákegyesületek föl-föllángoló antiszemitizmusával, mentális erőszakoskodásaival szemben. Ugyanakkor, túl az együvé tartozás erősítő élményén, tagjai számára a művészi és intellektuális fejlődés lehetőségét kínálta. Maga a város, Szeged pedig — egyetemével és külterületi, „tanyai" lakóival - éppen a szociokulturális határhelyzet természetességét sugallta: a „katolikus" Szeged „református" egyetemének mindenfelől érkező hallgatói a tanyai parasztok közt találtak feladatot maguknak. S az a véletlen, hogy egyik kedves professzoruk, mentoruk, a költő Sík Sándor lett, közvetlen identifikációs mintát nyújtott Radnótinak. Sík ugyanis maga is zsidónak született, de katalizált, sőt piarista szerzetes lett, erkölcsi és intellektuális integ19
