Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Orosz László: Katona – Kecskemét (II. A tizenkilencedik század közepétől végéig)

A Kazinczy-centenáriumot Bach Sándor fölmentése, a gyűlöletes Bach-rendszer bukása után két hónappal ünnepelték, Katona szobrának leleplezésére másfél hónappal az 1849 után újra megválasztott országgyűlés megnyitását követően került sor. Feszült érdeklődés kísérte a „határozati" és a „felirati" párt, a későbbi negyvennyolcasok és hatvanhetesek vitáját.

Horváth Döme ünnepi beszéde a negyvennyolcasok véleményét szólaltatta meg. Többek közt ezeket mondta: „A mi hírneves Bánk-bánwnfc nem csak jeles dráma, de az egy alkotmányos, egy megbecsülhetetlen politikai hitvallás ..., melyben a nagy költő, a II. Endre király korából merített nagyszerű történelmi szöveggel, bármi okiratoknál jobban és élethívebben bebizonyítja, hogy e nemzetnek csak az önálló függetlenségben, csak a népfónségre fektetett szabadelvű alkotmányban van örök jövendője; s melyben elvégre a nagy költő kézzelfoghatóan bebizonyítja: hogy az e szegény hazában, e boldogtalan nemzet közé nem összeolvadás, de egyedül uralkodás végett betolakodott idegen faj, miként II. Endre királyunk idejében a merani család, e hazának és nemzetnek mindenkoron ostorai, legnagyobb mételyei s bizonyos átkai voltának."3

A kiadásait bevezető Katona-életrajz nemcsak terjedelmesebb, hanem alaposabb is Csányi Jánosénál. A szakadékot azonban mélyítette a Bánk bán és Katona többi műve között: „...hazámfia azon lángeszű íróknak egyike, kik ifjúkori kísérleteik s kéziratban hagyott próbaműveik mellett, egy saját korukat úgy szólván túlszárnyaló művet adva, azon egy művel magoknak classicus írói nevet és halhatatlanságot kivívni s biztosítani szerencsések valónak"4 Az irodalomtörténet lényegében máig így vélekedik Katona életművéről.

Korábbi drámáit Horváth Döme, mint írja, „jobbadán színpadi látomás után ismervén, azokról visszaemlékezés mellett oda nyilatkozhat: hogy valamint a nagy Shakespeare Perycles s Titus Andronicus művei, bármiként nagyszerűsítsék is némely bírálói, mindig csak ifjúkori, és pedig tökéletlen kísérletek fognak maradni."5 Nem tudjuk, mikor, hol s Katona mely drámáit látta színházban Horváth. A legjobbakat: a Jeruzsálem pusztulását, a Ziskát, az Aubigny Clementiát nem láthatta, A rózsát sem, nem is olvashatta ezeket. Azt jól ítélte meg, hogy a Luca széke egyes jelenetei meglepőek, s hogy a Hédervári Cecília (az Aubigny Clementia átdolgozása) „egész szerkezetében magasb hivatást" tanúsít.6 A Shakespeare-rel való összevetés mindenképpen Katona akkor még szokatlan, később gyakorivá vált felmagasztalása.

A Bánk bánt 1858-tól több színház előadta a kényszerű kihagyások miatt szinte érthetetlenné torzítva. Kecskeméten - másutt is - zenés játékká átírt szövegét is játszották prózában.7 Sor került azonban a dráma Horváth Dömétől ajánlott „tanulmányozó" olvasására is. 1858-ban az Akadémia újrakezdte működését, s három akkor választott tagja jutott arra az elhatározásra, hogy székfoglaló előadását a Bánk bánról tartja: Arany János, Gyulai Pál és Szász Károly.

Nem bizonyítható, de nem is zárható ki, hogy szándékukat befolyásolta Kecskeméttel, Horváth Dömével való kapcsolatuk. Szász 1853-54-ben Kecskeméten volt tanár, Gyulai 1853 nyarát töltötte itt, Arany nagykőrösi tanárként gyakran látogatott ide. Bizonyosan megfordultak mind a hárman Horváth Döme írókat szívesen vendégül látó házában, ahol szó eshetett Katonáról és drámájáról. Egymás szándékáról értesülve előbb Arany, majd Szász is lemondott a tervéről, Gyulai kitartott mellette. O nemcsak drámaelemzést, hanem

3 Emléklap 18.

4 Horváth V.

5 Horváth IX.

6 Horváth IX.

7 Joós 1957, 37.

90