Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Orosz László: Katona – Kecskemét (II. A tizenkilencedik század közepétől végéig)
életrajzot is szándékozott írni. Horváth Dömétől kért adatokat. Kéziratokat is kapott tőle: Katona verseinek és várostörténete egyes részleteinek idősebb Katonától való másolatát.8 Akadémiai székfoglalója idején, 1860-ban Gyulai még nem tudott Katona verseinek saját kezű kéziratáról, holott már 1854-ben megjelent Gyurinka Antal tudósítása erről. A szentesi római katolikus káplán bizonyosan Katona József unokaöccse, Katona Julianna fia, Buries János szentesi tanító révén jutott ehhez hozzá. Valószínűleg Kecskeméten, Katona Sándor házában.9 A költő Sándor öccsén és a feleségén kívül aligha tudott arról valaki, hogy egy effélék iránt érdeklődő tizenkét esztendős diákgyerek, aki rokonként náluk lakott, a kamrájukban egy hombár mélyén portól és pókhálótól lepett írásokat talált, köztük A rózsa kéziratát (id. Katona 1834-ben meg 1840-ben hasztalanul kereste, nem tudta, hova lett10 11), a Jeruzsálem pusztulása eredeti fogalmazványát, Kisfaludy Károly Ilkájának bírálatát, Kecskemét történetének több, részben kiadatlan részletét s Katona József életének fontos dokumentumait. A találomra kiválogatott írásokat Katona Sándor neki ajándékozta. Miletz Jánosnak hívták ezt a kisdiákot. Az 1860-as évek közepén már kiskunfélegyházi tanárként újra fölkereste kecskeméti szállásadóját, úgy emlékezve, hogy az 1853-ban talált iratokon kívül maradtak még a hombárban olyanok, amelyeket érdemes volna újra átnéznie. Már semmit sem talált: részben elajándékozták, ami még ott volt, részben gyújtásnak meg egyéb házi célra felhasználták a maradék papírt.11 Ez meg az ezt követő látogatásai mégsem voltak eredménytelenek: Katona Sándor ekkor beszélt neki családjukról és bátyjáról.12 Egy kecskeméti születésű pesti joghallgató, Lipóczy György 1864-ben találta meg Katona Sándoréknál Bárány Boldizsárnak a Bánk bán 1815-i kidolgozásáról készített bírálatát, Rostáját. Katona Sándor tudta, hogy mi ez, csak abban tévedett, hogy Bárány kéziratát bátyja 1817-ben készített másolatának vélte.13 Katona Sándor a családi házzal együtt örökölte bátyjának az írásait. Nem tudjuk, mi veszett el belőlük, azt sem, mit vitt közülük magával, amikor az 1850-es évek elején (?) a kis halasi utcába költözött.14 Vajon tőle-e és mikor kerülhetett a Bánk bán 1815-i kézirata arra a városszéli tanyára, ahol 1906-ban előkerült?15 Ha Katona Sándort hibáztathatjuk is, hogy bátyja írásait nem őrizte elég gondosan, mégiscsak neki köszönhetjük, hogy ezekből sok ránk maradt. Miletz Jánosnak is felróhat- juk, hogy nem elég pontos, nem „kritikai" az általa megőrzött írások kiadása, sőt hogy egy nem Katonától való mű (A tündér alma Emyi Mihálytól) is keveredett közéjük.16 Mivel azonban Miletz az általa megőrzött és kiadott kéziratokat 1898-ban eladta Kecskemét városának, s azok a városi levéltárba kerültek, helyi kutatók lehetőséget kaptak volna arra, hogy a kiadását pontosítsák. Csak Hajnóczy Iván tett erre kísérletet az Ilka-bírálat 8 Gyulai Pál Levelezése 1843-tól 1867-ig. Bp., 1961, 429; Waldapfel József: A kolozsvári Katona-kéziratok: ItK 1935, 306-307. 9 Kérdőjelek 72., 74. 10 Csányi János: Katona József. In Katona Emlékkönyv 21. 11 Miletz 33. 12 Miletz 1-98. Passim. 13 Kritikai 1983. 334. A Rostát Lipóczy 1865-ben mutatta be a Kisfaludy Társaságban, 1869-ben publikálta a Kisfaludy Társaság Évlapjában. Betűhív kiadása: Kritikai 1983, 334-360. 14 Miletz 22. 15 Kérdőjelek 32-33. 16 Miletz 154-203. 91
