Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Tornai József: És hosszú gyászkocsik (versciklus)
Szilágyi Domokos Egy éjszakát töltöttünk együtt Kolozsvárott. Merev ideg volt egész teste. A társaság nélküle beszélgetett. Mikor megtudtam, ott találták a Szamos partján, bokrok alatt, már biztos voltam: ő lett Erdélyben a legkísértőbb és legszabadabb. Tóth Irén Háború, bomba dobta életembe, tudathasadás vitte el. Csodáltam, félorosz lányt, ki törökszentmiklósi népdalokat énekel. Imádtuk Istent, az erdőt, az állatokat s testünk rejtjeleit. Zöld iskoláskorom szerelem-tankönyve, olvaslak a halálomig. Török Endre Ki más született volna, hogy Tolsztojt, Dosztojevszkijt úgy megértse, mint te? Életed velük cserélted föl a titok-vérmes mindenségre, és amit még azon túl is hittél: az után korbácsolt a honvágy. Messze-messze fehérlő partjaid húztak a legközelebb hozzád.
