Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 1. szám - Tornai József: És hosszú gyászkocsik (versciklus)

Váradi Éva

New-Yorkban megfizetett érte, hogy elhagytam. Első feleségem. Én lettem a legeslegbűzösebb ördögkan a feketemiséken.

Anyám is mocskolta, amiért megszült. Vérző ajakkal és részegtéboly ultan átkozott reggelig keresztfájáról ez a lélek.

Veres Péter

Tiszaugon láttam először bajszát, miniszter-fokosát.

Nem volt kenyér. Lisztért utaztam a nyárba-gyűrt Alfáidon át.

Az épülőfahidat nézte: dolgoztak katona-gyerekek.

Ingben, csizmában állt ott az országos mélység felett.

Veress Mihály

Szegeden élt, hiába, mert az ország nem adott helyet neki, pedig párizsi tárlatokon is föltűnök lehettek volna képei.

Évekig nem akarta a Madonnáját nekem ajándékozni: félt, hogy nélküle a szerelem szétmorzsolja fekete kun fejét.