Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 1. szám - Tornai József: És hosszú gyászkocsik (versciklus)

Szalay Géza barátom Mint egy tatár! Ha nevetett, fóltépődött az egész seb, Ázsia. 56-ban Svédország. És minden évben hazahozta... De micsoda? Nem tudom, mért szerettük úgy egymást. Talán azért fiatal- s öregkoron át, hogy egy este rám csörögjön a felesége? „Most halt meg a barátod." Szalay Lajos Puskás katonák. Bibliai angyal- és ördög-mérte kín. S a lovak, a lovak! Genezis. Jézus király és Elohim. Tüskésdrót, vér és szurony roncs testekben. Háborút rajzolt nekünk szelíden a lángelme. Sírni tanult. Szécsi Margit A költő-Jeanne d’Arc, a szerelem­máglya szentáldozata. Megtalálta, akit keresett, de nem lehetett az övé soha teljesen. Ebbe halt bele. Ha követem szárny-emeléseit, táncoló hindu istennőt látok, ahogy égbe ereszkedik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom