Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Botka Ferenc: Nagy Lajos király – Arany János – a Toldi szerelme nyomán Itáliában

Ennyit vázlatosan az előkészületekről. Lezárásukkor mondjuk ki egyértelműen, ami az elmondottakból részben már egyébként is kiderült: a hadjárat indítékai vitathatatlanul a hatalmiak voltak: piciny unokaöccse „királyságának" a védelmét Lajosunk valójában csak ürügyül használta fel arra, hogy megtegye az első lépéseket az apja által megálmodott magyar-nápolyi birodalom katonai úton történő megalapozásához.

És most vegyük kézbe Arany szövegét! Nem azért, hogy „anakronizmusait" a fejére olvassuk (mint ahogy azt újabban néhányan tették), hanem hogy - a többé-kevésbé szabadon kezelt tények átrendezésének rendjére támaszkodva - megismerjük szerzőnk alkotómódszerét és írói/költői szándékát.

Áttekintve a hetedik énekben elmondott eseményeket - mindenekelőtt a Nápolyból érkezett hír vételét és az általa kiváltott érzelmeket, amelyek azonnali cselekvésre indították a királyt (és az országot) -, jól érzékelhető, hogy Arany teljes egészében kizárja látóköréből a történések anyagi-hatalmi vonatkozásait. Az egész nápolyi hadjáratot egyetlen erkölcsi/érzelmi indítékra építi, a bosszúra, Johanna „megbüntetésére".

E szándék hitelességének és jogosságának az igazolásául Johanna személyét és szándé- kait/tetteit is a valóságosnál sötétebbé alakítja. Intrikus és kéjsóvár gonosztevőt csinál egy kétségtelenül könnyű erkölcsű és felelőtlen, de semmiképpen az erkölcsi fertő mélyére taszított személyből. A költő szerint viszont gyerekkel a méhében fonogatja azt a zsineget, amellyel majd férjét megfojtatja, s a gyilkosságot követően nyomban feleségül megy - a szeretőjének nyilvánított - Taránti Lajoshoz. (Olvassuk csak el újra azt a balladaszerű betétet, amelynek indulószerű ütemére meneteltek L'Aquila felé a magyar harcosok!)

Az erkölcsi felháborodás és a felkorbácsolt indulatok állnak a budai polgárok, de a nemesség magatartása mögött is, akik egy egész ország elleni merényletként élik meg a királyi házat ért sérelmet.

Ezek az események tovább tágítják azt a képet, amelyet a költő Nagy Lajos koráról, a király és népe közti viszonyról kialakított, s amely szintén egyetlen érzelmi okra, az idealizált s a szigorú feudális alárendeltség tudatán nyugvó hűségre van leegyszerűsítve.

A társadalmi magatartásnak ebben az egynemű közegében mozognak mindvégig a mű szereplői; viselkedésükbe némi változatosságot mindössze az visz, hogy annak a jelképes piramisnak ki-ki melyik szintjén áll. A magasabban állók tetteit a lovagi, az alsókét a népi/ népies szellem színezi.

A feudális király és a „népe" közti idealizált kapcsolat, illetve a hazai társadalmi állapotok harmonikusra egyszerűsített képével költőnk létrehozta azt az emelkedett eposzi légkört, amelyben a maga teremtette cselekményt kibontakoztatta.

A történések e tudatos leegyszerűsítésével függ össze Aranynak az a költői leleménye is, hogy Nagy Lajos két, egymástól időben élesen elváló hadjáratát művében egybeolvasztotta. E költői fogás: a „tények" és azok „égi másának" a kialakítása újabb lehetőségeket kínál ahhoz, hogy testközelből kísérhessük figyelemmel Arany munkamódszerét.

Lássuk előbb a „tényeket".

Mint már említettük, az első hadjáratra 1347 végén került sor. Nagy Lajos szárazföldön közelítette meg a Nápolyi Királyságot. A katonai összecsapások 1348-ban kezdődtek Capua környékén. A magyar sereg szinte ellenállás nélkül haladt az ország belsejébe, s Nagy Lajos rövidesen bevonult Aversába. Itt gyorsított úton kivégezteti Endre meggyilkolásának vélt fő bűnösét, Durazzo Károlyt, majd február közepén Nápolyt is meghódítja. (Johanna és férje közben Marseille-be menekült.)

Önbíráskodása és a katonáinak fosztogatása miatt azonban a közhangulat ellene fordult. Ezért felvéve a Nápoly királya címet, május végén helytartót nevezett ki a város élére s hazaindult. (Endre fiacskáját, a kis Martell Károlyt még februárban Magyarországra vitette, ahol azonban néhány hónap múltán elhunyt.)

74