Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Tornai József: És hosszú gyászkocsik (versciklus)
Németh László Nem láttam szemtől szembe, de megmentő gondolatokat ő tüzelt-izzított éhező koponyám alatt. Megváltást sugallt, új kort: múlt-gazdag XX. századi. Ikarusz-magyar, tört a Napba s nem olvadtak le szárnyai. Nővérem Mindig sok volt a hódolója. Nem csoda: hogyha nevetett, az arca száz árnyalatban játszott, meghökkentek az emberek. Apám elé az asztalra egyszer egy zöld fiú revolvert dobott: „Megölöm magam, ha nem mondja meg neki, hogy a szerelemtől véres roncs vagyok!" Orbán Ottó Mindig ő lobogtatta a „legzseniálisabb" írást, amint belépett a Belvárosiba. Addig-addig nyúztuk a „remekművet", míg kiderült: neki van igaza. Tajtékoztak a még soha-nem-létezett sorok, de a tenger-mormolású szavak mögött egyikünk se hallotta meg az utolsó hullámokat.
