Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Tornai József: És hosszú gyászkocsik (versciklus)
Parancs János Ott cigarettáztunk a Saint-Germain- des-Prés-n, tömegben, hajnalig. Mindig sötét távú verseket írt. Nem halászta ki reményeit azután sem, hogy hazajött. A végső semmin mosolyogva lépett át valami természetes űr felé. Azt kérdezte: mitől féltek? Pilinszky János „Ugye, hogy Vörösmarty? Ugye, hogy az »és a nyomor gyámoltalan fejét elhamvadt városokra fekteti« a világ egész költészetét elnémítja?" rohant le rögtön, mikor először kezet fogtam vele. És ő? Az ő rekviemjei isten bárányaiért, kiket leöltek a kz-lágerokban? Ratkó József Büszkeség s barátság egy szívlökésben! A történelmet ittuk Nagykállón vele. Tudta, kik fölött jár, tudta, avar és homok halottak életjele. Bartók és Szophoklész a mérce. Vádnak jött a világra. Valaki belülről ég, de egy országot büntetnek máglyán a szavai!
