Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Tornai József: És hosszú gyászkocsik (versciklus)
Nagy László Újra azt tanította, hogy a világon első a szó, az ige. Irgalmas villámokat szórt rossz lábától a halántékáig mindene. Az örök sarjadást hirdette ez a hatujjú sámán: „Kötelességem, hogy zöld lobbanásokat gyújtsak az emberek sivatag-fejében!" Nagyobbik bátyám Tíz évvel volt idősebb nálam, vértestvérem és idegen. Öregkorára beteggé tette, hogy feje nem az én fejem. A közös családi sírkőre külön névtáblát kért magának. És egy ködös, zúz marás téli délutánon cigányzenés temetést. Nemes Nagy Ágnes „Szeretsz, szeretlek, mily reménytelen", húzott szemfódőt a szerelemre. Libidónk skorpió-természetét tudósként leleplezve, a dolgok és szavak, kő-logikák: a megismerés glóriájában élt. Segíteni akart. Engem is ítélőszéke elé állított rossz metaforáimért.
