Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Tornai József: És hosszú gyászkocsik (versciklus)
Lelkes Dalma Otthagytam a színházat, mesélted, (indult, megállt a busz) született egy lányom. Versolvasások: Tolna, Zala, Somogy. S ott feküdtél a kórházi ágyon. Meghalhat felőletek az ember! Ránk tépted az ajtót. A lábad hidegebb lett, mint a csönd. Madarak, fák, felhők örökölték mindenség-fényeidet. Mándy Iván Mindig azt mondta: verseid többet árulnak el rólad együtt, mint külön-külön. Én meg a nyakkendős, mégis olyan részvevő alakjait köszönöm neki. Ahogy fólnevetett a Lukácsban, hátrahajolva. Egy-egy nőt megdicsért. És kit áldhatnék rajta kívül a magyar nyelv legmándysabb regényeiért? Mészáros Mihály Maga a humor! Németül, oroszul, angolul ugrattuk mindig egymást. Szobrai úgy megnőttek a Napban, mint alkonyatkor a hegyhát. Nem-halandónak hittem, de ő azt gondolta (ez az én vigasz-fényem), minek a jövő kis habjaira bízni, melynek már ott úszik a tengerében?
