Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Grecsó Krisztián: Randevú Arankával

hihetetlen, ezért érzem úgy, hogy nincsenek valódi lenyomataim, utólag egészen pontosan azt: nem is néztem meg! De ez nem lehetséges. Hiszen láttam. Csikorgó lassúsággal fordul el a kép, az ágy másik oldalán is van egy szekrény, ez korábban nem volt, nem volt ott, de most ott van, a cserépkályha előtt, és először a szekrény sarkára nézek, csak azt látom meg, mintha a rendező azt a kamerát jelölné ki az agyamban, a négyes, legyen a négyes kamera, amely a szekrény sarkára közelít, egészen pontosan az alsó elem sarkára, mert az kijjebb áll, mint a felső, és most, ebben a pillanatban jut eszembe, hogy a felső lenyitható, szekreterféleség volt, teli iratokkal, alatta meg egy kétajtós, melynek, mint említettem, kijjebb állt a sarka, és azt hiszem, bár ebben nem vagyok biztos, de mintha úgy láttam volna, hogy az a sarok valamitől szennyezett volt. Vér és egyéb váladékok vannak ott, és most már elviselhetetlenül erős az édes szag, hogyan lehet az, hogy valami így büdös, édesen. Különben, ami a szekrény sarkának szennyezettségét illeti, azért nem vagyok biztos benne, mert az is lehet, hogy csak a későbbi minthák összessége miatti eredmény, mert alig láttam ott valamit, alig tudom elképzelni, mi volt, pedig visszamentem az orvossal, a törvényszéki orvossal, és a hullaszállítóval is, mindvégig ott álltam az édes bűzben mint tanú, és mégis - alig láttam! Nincsen képem a csont és bőrre fogyott, gatyára vetkőzött testről, arról a bőr- és csontdarabról, melynek, és ez megint nem egészen biztos impulzus, kifolyt volna a bal szeme. A fejére, az állára, a szeme mögött meg volt valami beazonosíthatatlan, tanult ésszel azt mondám, agy. A kicsavarodott nyak és a természetellenesen elfordult végtagok pedig azt mutatták, ezt persze utólag mondom, mert akkor nem gondoltam semmit, hogy elesett. Elcsúszott. Három napja emésztette rongy testét a szoba. Ránéztem, mondani kellett valamit, a nagybátyám meghalt, és most mi rátaláltunk, mondani kellett valamit anyámnak - azt mondtam, hogy szerintem menjünk ki.

12