Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 1. szám - Tornai József: És hosszú gyászkocsik (versciklus)

Kormos István

Szívta-fújta a cigarettát, vastag száj, torok-nevetés. Utoljára, mikor fölhívtam, vidáman: semmi vész,

hozd be holnap a kiadóba az új finn fordításokat.

És messze, az óceánban írja versét a delfin-csapat.

Kristó Nagy Márta

Szerette-szőtte a versem mintáit rejtelmesen.

Nem várt csodát. Tudta, úgyis a ráké a győzelem.

Meglepetésekbe öltözött ez az érzékenység-szépítette nő. Almomban néha hosszúszőrű, fehér majombundában jön elő.

Lantos Erzsébet

És végül már fizettem - sofőrnek -, hogy együtt töltsünk egy-két napot.

Senkinek még ilyen hatalma nem volt rajtam, senki így ki nem nyitott.

Tékozló lettem, én, az önző, ékszereit én választottam neki, hogy tovább ragyogjon. így némultak el hálátlanul a világ legszebb ajkai.