Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Juhász Ferenc: Kodály-epigrammák (versciklus)
3. Részeg hazafelé Apám sárban tántorog. Rá őszi eső zuhog. Elesik, vízben forog. Négykézláb mászva szuszog. Kalapja a kerítésen, táskája pocsolya-fészken. Sár-kesztyűje gőzölög, vért köp, nevet, ül, röfög. Tó-lekvárban, mint gyerek sáros arccal hempereg. Anyám várja. Sír, vacog. Meghaltak a csillagok. 4. Kanásztánc Ostoromat csattogtatom, botomat csizmámhoz csapom. Jószágaim szétzavarom. Őrségük pulimra hagyom. Ez a világ csak szánalom. Őrült szívem tánc-vigalom. Gyere, fogj le gyászmagyar! Égek, mint a zivatar! 5. Nihil A hegytetőn áll Kodály, akár egy márvány-hajón. Alatta vak völgy-homály, fölötte arany-viszály. Messzi, mint a vér-szüret alkonytest asszony-küret. Kodályban himnusz mereng, ősz szívében dal dereng ezen a szent alkonyon. Mintha zenét nemzene a zenében a zene!
