Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Juhász Ferenc: Kodály-epigrammák (versciklus)

6. Debussy Ravellel pipázik

A széken Debussy ül, vele szemben Ravel ül. Pipájuk lassan kihűl.

S a füst-foszlány levegőben, mint nyílt, puha legyezőben au tólámpa-villanás, mint cikkanó fény darázs, mint a meteor-parázs.

Két zene, két láng-malom. Ülnek, mint két tutajon. Vasfény tengerkotyogás, fényvas vonatrobogás, óceánköd, Boleró.

Odakint meg hull a hó. Kristálycsillag tej-kalász kévékben füstöl a ház.

Két csönd csöndet magyaráz. S az Időn elmélyül a ránc.

7. Őrült csárdás

Csörög, mint az aranylánc a tűzléptű ördögtánc: csattog, topog, pördül, fordul, nő-férfiszív lángja csordul, így táncolnak a Pokolban, vagy a Titok-Csillagokban. Ropog az egész világ, zuhog a veríték-ránc.

A hónaljak vizesek, comb-mellközök nedvesek.

Visít minden ami ráng. Ez a csárdás arany-gyász.

8. Mefisztó röhög

Ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha!

Hi-hi-hi-hi-hi-hi-hi!

Én vagyok a Gyász Ura. Pedig voltam valaki.

A bűn Pegazus-lova.

A Mindenben részegen leselkedő értelem,