Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Pécsi Györgyi: A fordulat évei Romániában (Az 1956-os magyarországi forradalom és következményei Romániában, 1956–1959)
tünk, de a tényleges szám valószínűleg magasabb. Részletes és használható adatok csak az 1957. január 1. és 1959. július 31. közötti időszak kolozsvári katonai törvényszékének működéséről vannak, eszerint az adott években 45 halálos ítélet született, és 139-en haltak meg börtönökben vagy kihallgatás során - de ez az adat sem teljes, mert a Szoboszlay-per három halálos ítéletét említi a kimutatás, holott tíz embert végeztek ki. Bottom megkísérel választ adni arra a kérdésre, hogy a megmozdulások értelmezése és a megtorlás mennyiben volt etnocentrikus, illetve hogy mennyiben játszhatott szerepet a magyarországi pártvezetés politikai magatartása a megtorlás mértékében. Az a párbeszéd-kezdeményezés, amely 56 őszéig jellemezte a román vezetést, az októberi események következtében nagyon gyorsan megváltozott. A változás azonban belső hatalmi harc következménye is. A kisebbségekkel való lojálisabb, toleránsabb magatartást a XX. kongresszus után a pártvezetés kevésbé merev,,revizionista' vonala képviselte (Constantinescu, Chisinevski), a kongresszus után az ő pozíciójuk átmenetileg megerősödött, de 57 nyarára Gh.-Dejéknek már sikerült Constantinescuékat kiszorítani a hatalomból. A magyaroktól való félelem állandóan ott lappangott a keményvonalas vezetésben, de az események egyértelműen etno-centrikus értelmezésére 56 november végére került sor. A kronológia mindenesetre érdekes egybeeséseket mutat. November 22-23-én a Chivu Stoica miniszterelnök-vezette küldöttség Budapesten megállapodik Nagy Imre és társai Romániába szállításáról. December 15-16-án Gh.-Dej Marosvásárhelyen bejelenti, hogy vége a liberális politikának, „Teljes határozottsággal kell fellépni a pártfegyelem bárminemű megszegése ellen. E tekintetben nem lehet helye semmiféle ingadozásnak", a romániai magyarság egészét pedig illojalitása miatt durván elmarasztalja. Gh.-Dej durva kirohanását a helyi lapok idézni sem merték. 1957 februárjában Kádár vezette párt- és kormányküldöttség utazik Romániába. Kállai Gyula Marosvásárhelyen magyar párttagoknak tartott beszédében azt mondja: „Megmondjuk világosan: nekünk semmiféle területi igényünk sincs. Azt tartjuk, hogy Magyarországnak van épp elég földje, hogy azon - testvéri egyetértésben a szomszéd népekkel -felépítse a maga szocialista hazáját", Kolozsváron pedig Kádár szónokol ekként: „Mi természetesen elsősorban forradalmárok vagyunk. A határok problémája alárendelt kérdés” (idézi Vincze G.). Bottom szerint Kádár feltehetően abban bízott, ha nem veti föl a román fél előtt a magyar kisebbség ügyét, enyhülhet a terror velük szemben, viszont éppen az ellenkezője történt, a román fél úgy értelmezte a magyar vezetők szavait, hogy szabad kezet kaptak. Föltűnő ugyanis, hogy a terror nem közvetlenül az események után, hanem 58-59-ben tetőzött, s az is, hogy 1957 tavaszától észlelhető, hogy a magyarokkal szemben nagyobb arányban lép föl a hatalom. Ennek részben az az oka, hogy a főleg románokból álló Faliboga-csoporttal még 57 tavaszán leszámoltak, s részben mert Erdélyben került sor jelentősebb mozgolódásra. Mindenesetre az 58-59-es perek zömmel már „magyar perek". A magyarokkal szembeni erőteljesebb megtorlásnak azonban csak részben oka, hogy Kádárék nem szorgalmazták az ún. magyarkérdést (noha 56-58 között több ide-oda látogatásra is sor került), csekélyebb kérdésekben sem tudtak eredményesen tárgyalni a románokkal (konzulátus), részben a román felsővezetésben bekövetkezett változásokkal értelmezhető. így azzal, hogy 58-ra a hatalomból sikerült teljesen kiszorítani a liberálisabb Constantinescu-vonalat, az esztendőben meghal Petru Groza is, akinek noha politikai hatalma már nem volt, de erkölcsi súlya igen, s 58 nyarán Romániából ünnepélyesen kivonultak a megszálló szovjet csapatok. Egy szuverén, nemzetibb, a szovjetektől független kommunizmus építésének adottak a kül- és belpolitikai feltételei - a magyar kisebbség számára rettenetesen tragikus, hogy a belső hatalmi harccal járó függetlenségi törekvésben a kemény vonalas erők győztek, és erőteljes lépésekben megtörtént a visszarendeződés. Kiépül az ügynökhálózat - 56-ban a Bolyai Egyetemen mindössze 6 besúgó működött fölerősödik az ideológiai szigor, megtörtént a hatalomban az etnikai alapú elitcsere oly 117
