Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Pécsi Györgyi: A fordulat évei Romániában (Az 1956-os magyarországi forradalom és következményei Romániában, 1956–1959)
Timován Ari-Videt és Walter Frigyest másnap, 25-én reggel letartóztatják, Balázs Józsefet és Timován Ari-Videt decemberben a kolozsvári katonai törvényszék 7-7 év fogházra ítéli (három évet letöltenek); Balázs és Timován a P. Sebők Annának adott interjúban cáfolja, hogy a magyarországi mozgolódások hatással lettek volna rájuk, szerintük a 23-i budapesti események tőlük független, párhuzamosan zajlottak (olvasható: P. Sebők Anna: Kolozsvári perek, 1956. Bp, 2001, Hamvas Intézet). De ekkor a magyarországi forradalom híreit már izgalommal figyeli az ország. Az események a budapesti rádióadások hírére erősödnek föl (a románok inkább a Szabad Európa Rádió román adását hallgatják): a diákok kifejezik szimpátiájukat a letartóztatott szervezők iránt, illetve a magyarországi eseményekkel kapcsolatban, különösen a marosvásárhelyi, a temesvári és a kolozsvári egyetemeken. A hatalom azonnal akcióba lép: gyűléseket rendeznek az egyetemek, a párt- szervezetek és a munkásság körében, hogy ítéljék el a magyarországi ellenforradalmat, a lázongó nemzetiségi megyékbe a feszültségek csillapítására biztosokat küldenek - így a temesvári tartományba Petre Luput, a kolozsváriba Miron Constantinescut, a Magyar Autonóm Tartományba (MAT) Fazekas Jánost, illetve Budapestre ügynököket küldenek, akik 26-án arról számolnak be, hogy a levegőben van az irredenta, soviniszta fordulat. A kronológiából kitűnik, hogy a fölülről szervezett diákgyűlések száma, amelyen a diákság elítélte a magyarországi ellenforradalmat, a nacionalizmust, a reakciót, valamint kifejezték ragaszkodásukat a RKP iránt, sokszorosan meghaladta a spontán szerveződéseket. Romániában, noha a mozgolódások észlelhetők, mindössze egyetlen jelentős tömeg- megmozdulásra került sor, a leginkább vegyes etnikumú - magyar, német, román - Temesváron. Itt a Műszaki Főiskola szervezésében október 30-án nagygyűlést tartottak a diákok, szolidaritásukat fejezték ki a letartóztatott diáktársaik és a magyarországi eseményekkel kapcsolatban, elítélték a szovjet beavatkozást, megfogalmazták 12 pontos követelésüket (egyetemi autonómia, beszolgáltatás eltörlése, szovjet csapatok kivonása - lényegében azonos a szegedi fiatalok követeléseivel), a KV kiküldött képviselőit pedig elzavarták. (A megmozdulásról több beszámoló és jelentés olvasható a kötetben.) A megmozdulást azonnal elfojtotta a hatalom, a Securitate két nap alatt mintegy 2500 hallgatót internált a kisbecskereki éppen üres szovjet laktanyába, s csak egy jó hét múlva engedték őket szabadon; közülük 56 november-decemberében 32 személyt ítéltek el lázítás vádjával 3 hónaptól 8 évig terjedő börtönre. Kisebb-nagyobb megmozdulások, szimpátia-megnyilvánulások voltak főleg Kolozsváron (a Házsongárdi temető halottak napi ún. vilá- gítós tüntetése) és Marosvásárhelyen (Gyógyszerészeti Egyetem), a Székelyföldön főleg középiskolás diákok fejezték ki rokonszenvüket (gyászszalag viselése, nemzeti emlékhelyek gondozása), az utolsó jelentős tömegmegmozdulásra Bukarestben került volna sor. A bukaresti egyetemisták november 5-ére tervezett tüntetését azonban a hatalom csírájában elfojtotta - a gyűlésre érkezőket, mintegy másfél ezer embert, az utcán összefogdosták, őket is a szovjet laktanyába szállították, szervezőik közül 16 személyt 57 tavaszán elítéltek. Ugyancsak nem került sor a kolozsvári egyetemisták tervezett szimpátiatüntetésére sem. A román Babes hallgatói azt javasolták, ne együtt, hanem egymás után vonuljanak föl az egyetemek, elöl a bolyaisok (mivel a pesti forradalom mégiscsak a magyarok ügye), s őket kövessék a román diákok. Ezt az erősen provokációgyanús etnikai besorolást a bolyaisok nem fogadták el. A Bolyai Egyetem Filológia-Történelem Karának - legitim - diákönkormányzata azonban szolid reformtervezetet fogalmazott meg, melyet november 12-én a vezetőségi ülésen Vásárhelyi István fölolvasott. A programtervezet megszövegezőit, Vásárhelyi Istvánt november 17-én, társait, Nagy Benedeket, Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt 18-án letartóztatják, az ő ügyük képezi az ún. első Bolyai-per anyagát, őket 1957 áprilisában ítéli el a hírhedett Macskási Pál hadbíró vezette katonai bíróság nyilvános izgatásért 3-7 év fogházra. A második Bolyai-per áldozata Páskándi Géza és Dávid Gyula, őket 114
