Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Pécsi Györgyi: A fordulat évei Romániában (Az 1956-os magyarországi forradalom és következményei Romániában, 1956–1959)
57 márciusában tartóztatják le, Páskándi ellen a fő vád, hogy közreműködött az egyetem memorandumának megfogalmazásában, Dávid Gyula ellen a halottak napi sírgondozás a konkrét vád, ügyükben 57 május-júniusban születik meg az ítélet. A harmadik bolyais per elítéltjeit - Varró Jánost, Lakó Elemért, Péterfy Irént - viszont csak 1959 februárjában tartóztatják le, a legszigorúbb büntetést ők kapják. (Ugyanekkor ítélik el a bolyais Vastagh Pált és a képzőművészetis Páll Lajost). A rendszerrel szembeni elégedetlenség az egyetemisták diákgyűléseiben, szolidaritásgyűléseiben vált leginkább láthatóvá, de 56-57-ben Romániában több formában aktivizálódtak ellenálló vagy ellenzéki csoportok, ezeket Bottoni három típusba kategorizálja: tényleges rendszerellenes vagy politikai ellenzéki tevékenység (a Szoboszlay Aladár, Sass Kálmán, Dobai István, ill. a román loan Faliboga nevéhez fűződő szervezkedés), ezek részben a forradalom előtt alakultak; a magyar forradalom hírére létrejött ellenálló csoportok (ifjúsági szervezetek, igen nagy számban középiskolás diákok); a priori rendszer- ellenesnek tekintett csoportok (régi politikai pártok tagjai, vasgárdisták, vallási csoportok, ab ovo a Jehova tanúi). Ez utóbbi csoport tevékenysége általában semmilyen módon nem kapcsolható a magyarországi forradalomhoz, de velük is a magyar 56-ot követő általános megtorló hadjárat számolt le: ügyükben 1957 és 59 között összesen 2404 elmarasztaló ítélet született; illetve szintén az a priori ellenség kategóriába sorolja Bottoni az 57-ben újraindított erőltetett kollektivizálás ellen aktív vagy passzív módon tiltakozó paraszti tömegeket; 56 és 59 között 5341 földművest ítéltek el. Tényleges rendszerellenes tevékenységnek tekinthető a Szoboszlay-, a Sass Kálmán- és a Faliboga-szerveződés, ellenzékinek a Dobai István-féle. Ez idáig a Szoboszlay-per a leginkább feldolgozott, bár számos részletét ma is homály rejti. Szoboszlay Aladár pécskai, aradi katolikus pap, Huszár József volt báróval megalakította a Keresztény Dolgozók Pártját, amely 54-55-ben már ténylegesen létezett, a diktatúra leváltását, a többpártrendszer bevezetését tűzték ki célul, valamint keresztény értékrenden alapuló társadalmi és gazdasági reformtervezetet is kidolgoztak. Az 55-ös genfi nagyhatalmi találkozón és a pártvezetés 56-os elbizonytalanodásán fölbátorodva 56 nyarára, őszére kétszer is puccsot terveztek, de - lévén, hogy tényleges társadalmi támogatottságuk alig volt - a puccs megrekedt az ötlet szintjén. Szoboszlayt 1953-tól figyelték, több ízben letartóztatták, legutoljára nem a puccstervezet után, hanem csak 58 februárjában, tiltott orvoslás gyanújával. Következményeiben a Szoboszlay-ügyben született a legsúlyosabb ítélet: a monstre perben 200 személyt tartóztattak le, 57 személyt ítéltek el, közülük tíz személyt halálra - kivégzésükre 1958. szeptember 1-jén (Nagy Imréék magyarországi kivégzése után nem sokkal) került sor. Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkész már 1945-től szervezkedett, s őt nem is 56-os tevékenysége, hanem az előző rendszerben elkövetett politikai magatartása miatt ítélték halálra (a Securitate nyomozása szerint 46-47-ben a Rongyos Gárda egyik vezetője volt) - az érmihályfalvi ügyben 31 személyt ítéltek el 1958-ban, október 6-án (sic!), közülük kettőt halálra. loan Faliboga marosvásárhelyi román katonatiszt volt - társaival rendszerellenes összeesküvést szőttek, szervezkedésüket korán leleplezték, 1957. februári perükben több mint 700 személyt hallgattak ki, a per során 70 személyt ítéltek el (a per anyaga a jelen kötet összeállításakor még nem volt kutatható). Mindhárom csoport szorgalmazta az erdélyi kérdés újrarendezését, de az csak része volt programjuknak, Dobai István kolozsvári jogász viszont kizárólag az erdélyi kérdés méltányos megoldásán dolgozott. 56 nyarán Magyarországon is támogatást keresett, társa, Varga László abrudbányai lelkész Dobai megbízásából felkereste Tamási Áront, Németh Lászlót, akik nem látták aktuálisnak az erdélyi kérdést. A Dobai- ügyben 57 márciusától tartóztattak le akadémikusokat, ügyvédeket, lelkészeket, tanárokat, végül 1957. november 5-én 9 személyt ítéltek el, Dobait és Vargát életfogytiglani 115
