Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Orosz László: Katona – Kecskemét
Gyűjtemény 1823-i VI. kötetében megjelent írásában említette Katonát, Bánk bánját és dramaturgiai tanulmányát, de jelentőségét már csak azért sem érzékeltethette, mert csak nevek és művek felsorolása volt a célja. Szokolay Hártó János asztalosmester, festő és költő 1846-ban azzal dicsekedett, hogy Katona felhasználta az ő kéziratban akkor már meglevő verses krónikáját várostörténete írásához.31 Fölmerült az a kettőjük közötti szorosabb kapcsolatra utaló föltételezés is, hogy ő festette Katona első, elveszett arcképét.32 Katona nem a Bánk bán költőjeként, hanem Kecskemét hallgatag, „percegős pennájú" ügyészeként halt meg. Városában anekdoták tartották fenn úgy-ahogy az emlékezetét, bár lehetséges, hogy ezek akkor keltek szárnyra, amikor Bánk bánja már figyelmet keltett iránta.33 1833 és 1836 között bemutatták Kassán, Kolozsváron, háromszor Budán, Debrecenben és Miskolcon, de csak 1839-i pesti előadása34 után kezdtek figyelni a Bánk bánra. „Egyetlenünk a maga nemében " - írta róla Erdélyi János. Elpanaszolta azonban azt is, hogy szerzőjére nem emlékeznek sem a fővárosi színházlátogatók, sem a kecskemétiek. Egy fiatal kecskeméti ügyvédtől azt hallotta, hogy Katonát „nevérül is alig ösmerik". Mégis szülővárosából remélt tudósítást az életéről. Kérésére-kérdésére válaszolt Csányi János Katona-életrajza.35 Csányi 1820 és 1826 között főügyészként Katona hivatali főnöke volt. Az életrajzból kiderül, hogy egyben barátja is. A késői olvasó számára, aki Katonában a drámaköltőt látja, hiányzik ebből az emlékezésszerű életrajzból az írói tevékenység részletesebb ismertetése. Fölsorolja ugyan Könyves Máté 1834-ben megjelent játékszíni koszorújára meg Katona apjától nyert értesülésére hivatkozva - hiányosan - a drámáit, anélkül azonban, hogy a nyomtatásban megjelent Bánk bánt kiemelné közülük. Nem olvasta? Nem beszéltek róla? A Tudományos Gyűjteményben megjelent tanulmányairól meg az Aurorában megjelent verséről szót sem ejt. Viszonylag részletesebben (három hosszabb mondatban) ismerteti az apja által kiadott történelmi művét. Ezt Kecskeméten többen olvasták, bizonyára Csányi is, bár a neve nem szerepel az előfizetők jegyzékén. Erdélyi még az életrajznak a Társalkodóiban való megjelenése (1840. május 27.) előtt levelet írt Csányinak. Ez a levél ugyan nem maradt ránk, de ismerjük a dátumát (május 25.) és a tartalmát Csányi június 5-én kelt válaszából. Ebben arról írt, hogy levelének vétele után magához hívatta Katona apját, s elmondta neki, hogy Erdélyi a Tudós Társaság támogatásával ki akarja adni fiának kéziratban föllelhető műveit. A hetvenkettedik évében járó idősb Katona Józsefet könnyekig meghatotta ez a hír. Azt remélhette, hogy megvalósul az ő hat évvel korábbi terve, a történelmi mű kiadása után ugyanis eljuttatta a Monostori Veronka, a Ziska meg a Jeruzsálem pusztulása általa készített másolatát a Trattner-nyomda örökösének, Károlyi Istvánnak. Tőle Döbrentei Gáborhoz, a Pest megyei színház akkori igazgatójához, a Tudós Társaság titkárához kerültek ezek a kéziratok. ígéreteket kapott kiadásukra is, megvételükre is, de nem történt semmi. Most újra fölcsillant a remény. Fölhatalmazta Erdélyit fia bárhol föllelhető kéziratainak a kiadására, s elküldte neki 31 Szokolay Hártó János: Szabadalmas, Kecskemét városának történetirati ismertetése. Kecskemét, 1846, VII. 32 Sümegi György: Katona József múlt századi arcképei. Cumania VI. (1979), 122. 33 Homyik János: Adomák Katona József életéből. In Emlékkönyv Hornyik János halálának félszázados évfordulója alkalmából. Kecskemét, 1935, 127-129. 34 Egressy Gábor jutalomjátéka 1839. március 23-án a Pesti Magyar (későbbi Nemzeti) Színházban. 35 Erdélyi János: Emlék Katona Józsefre. Társalkodó 1840. április 25. Újból in Erdélyi János válogatott művei. Bp., 1986, 175. Erdélyi cikkére Csányi azért is fölfigyelhetett, mert ő is írt a Társalkodóba: nem sokkal előbb Kecskemét a mint van címmel. 83
