Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Orosz László: Katona – Kecskemét
A borzasztó torony kéziratát. De most is csalódnia kellett: Erdélyi támogatás híján nem tudta tervét megvalósítani.36 Csányi írásának utolsó bekezdésében szó esik Katona idős szüleinek a szegénységéről, arról is, hogy „derék fijok' munkáját mások használják jutalom-színdarabul". A megjelent szöveghez egy jegyzet csatlakozik, lehetséges, hogy Erdélyitől. Javaslat ez arra, hogyan részesülhetnének a szülők fiuk munkájának a jövedelméből. „Ez talán legczélszerűbben úgy történhetnék meg, haa'm. tud. Társaság egyik v. másik tagja által bold. Katona' nyomtatásra méltó munkáit összeszedetné és saját költségin ... kiadatná 's levonván a' kiadási költségeket legalább a' tiszta haszon' egy részét az élő szüléknek adatni kegyes volna; a' pesti magyar színigazgatóság pedig legalább egyszer játszandó mindenik darabja' tiszta jövedelmének felét. "37 E javaslatnak volt némi foganatja: a Nemzeti Színház 1845-ben egyik előadásának tiszta jövedelmét, 189 forint 26 krajcárt, elküldte Katona akkor már özvegy édesanyjának, Nagy Ignác is küldött 40 forintot a Bánk bán új kiadásáért.38 Visszatérve Csányi életrajzára: nem tudjuk, ő akarta-e mentegetni Katonát, vagy tőle, vagy az apjától hallotta-e, hogy négy hónapig rendezőként működött ugyan a pesti színtársulatnál, de a színészséget „föl nem vállalta". István királyról írott drámájáról nem tudott, pedig azt 1826-ban Kecskeméten is előadták. Mikor Erdélyi egy újabb levelében arról kérdezte, azt válaszolta, hogy ilyen című darabot ő írt, be is mutatták 1818-ban Kecskeméten.39 1847-ben [Toldy] Schedel Ferenc Szilády Károly kecskeméti nyomdásztól érdeklődött Katona József hátrahagyott kéziratai felől, talán Csányi hét évvel korábbi cikkétől és/vagy Erdélyi akkori kiadási tervétől indíttatva. Szilády Csányihoz fordult, s azt a választ kapta tőle, hogy Katonának maradtak ugyan „Bánk bánon kívül egyéb dolgozatai is, miket ő mind átolvasott, de azokat mint ifjabb éveiben írtakat, érdek nélkülieknek találta, ugyan azért nem is törődött többé velők. "40 Miután az ország minden jelentősebb városában színre került már, 1847. október 14-én Kecskeméten is bemutatták a Bánk bánt: Góts Ede társulata Király Sándor 1833-ban épült színháztermében (a mai Malom Központ közepe táján). A címszereplő, Komáromy Alajos meghívta az előadásra a költő akkor még élő édesanyját és két öccsét. Nem fogadták el a meghívást.41 Nemcsak azokra haragudtak, akik - meggyőződésük szerint - méltatlanul bántak halála után a család büszkeségének, a főügyésznek az emlékével. Sértődöttségükben távol tartották magukat azoktól is, akik a költőt ki akarták emelni a feledésből. Katona Sándor mondta el már 1860 után Miletz Jánosnak: „... midőn ... híre mindinkább szárnyra kelt s egyik-másik előbbkelő városi tisztségviselő kérdezősködött a költő élete vagy hátramaradt iratai felől, a család rideg, zárkózott maradt s mindig elutasító válasz volt a felelete. "42 Jobban ismerhetnénk Katona József életét és több műve maradhatott volna ránk, ha a családja nem zárkózott volna el az érdeklődők elől. Bizonyos azonban az is, hogy műveinek a megőrzéséért az édesapja tett legtöbbet. Már életében figyelmesen másolgatta dirib- darab papirosokra írott műveit.43 Halála után kiadásukra törekedett. Nem rajta múlt, hogy 36 T. Erdélyi 63., 65. 37 Csányi 22. 38 Horváth XIV. 39 T. Erdélyi 64. 40 Kérdőjelek 23-25. 41 Joós 30. 42 Miletz 87. 43 Kérdőjelek 19-22.
