Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Orosz László: Katona – Kecskemét
hogy abban a korban számos mű megjelenését pénzbeli segítség tette lehetővé. A Bánk bán azonban valóban a Katonától „nemes, érdemes, édes hajlandóságú" jelzőkkel illetett Trattner János Tamás költségével jelent meg, ahogyan a címlapján olvasható.3 A Bánk bán az olvasók körében nem aratott sikert. Trattner állítólag 1821 végén panaszként értésére adta Katonának, hogy alig kelt el belőle több húsz példánynál.4 Irótársak sem figyeltek föl rá. Katona hiába kérte 1820. december 7-én kelt levelében Kisfaludy Károlyt: „Ha hírt hall Bánk bánról... Barátom Uram írni ne terheltessen", nem kapott választ a mű dedikált példányával megtisztelt írótól.5 Az irodalmi próbálkozásokra éberen figyelő Kazinczy nem tudott a Bánk bánról. 23 kötetet kitevő levelezésében egyetlen alkalommal fordul elő a címe: az irodalomtörténész Pápay Sámuel ezt írta neki 1821. július 20-án Veszprémből: „csupa kíváncsiságból, elolvasám Bánk bánt is, a' Tudom. Gyűjteményben a' Dramaturgiáról értekező Katonától, de boszszúsággal vetém el. A' Censura ezt, úgy hallom, eltiltá, 's ez jól esett, ámbár tudom, nem azért tiltatott el, a' miért én boszszonkodám. "6 Pápayt bizonyára a dráma erőteljes, szabályozatlannak ítélt nyelve riasztotta el. Kecskeméten, láttuk, a „nyelvet pallérozó" Katonát jutalmazták meg. Ennek a megfogalmazása azonban bizonyára csak az írói törekvést elismerő szólam volt. A csak a jutalmazás napján kezükbe került drámából a tanácsnok urak legfeljebb az ajánlást olvashatták el. Az megnyerhette a tetszésüket. Maga a dráma aligha. Erről később lesz szó. Az irodalmi köztudatban a drámaköltő Katonát eltakarta a drámaköltés akadályairól értekező tanulmányíró. A Tudomámyos Gyűjtemény 1821. évi IV. kötetében jelent meg Mi az oka, hogy Magyar Országban a' Játékszíni Költő-mesterség lábra nem tud kapni? című értekezése. Erre célzott Pápay Sámuel az előbb idézett levelében, ezt méltatta egy bizonyos Kovács Sámuelnek Katona Jósefre című epigrammája a folyóirat Szép-literaturai Ajándék című mellékletében: „Játékszínünkért Katonánk meg küzde vitézül; / Győzzön meg Magyarim! fegyvere benneteket!"7 Tanulmányában Katona a magyar drámaírás elmaradottságának a következő okait sorolja: az állandó, megbecsült és támogatott színház hiánya, a „nemzeti dicsekedés" eluralkodása, a „nyomtatásbeli szükség", a cenzúra „kaszabolása" meg a hozzáértő bírálat hiánya. Szót ejt végül az írót munkára serkentő jutalomról is. Ebből a részből kecskeméti ügyésszé való megválasztása kapcsán ezt szokták idézni: „ha a' Madár láttya, hogy hasztalan esik fütyürézése, élelméről gondolkozik, és - elhalgat." Fontosabbnak tartom, ami utána következik, s amit talán már megjutalmazása után toldott a korábban írt szöveghez: „A' Jutalom az Érdemnek következése, az író mutassa meg elsőbb mit, és a' Haza megfogja mutatni miként jutalmaztasson." A tanulmány zárómondata pedig így hangzik: „Csak egy Órát a' mindenhatóságból! és mást semmit csinálnánk, mint egy új Babilon' tornyát, mellynek első talpkövénél a' Világnak minden Nyelvei egybe- (beléd magyarba) zavarodnának!!!"8 Emlékezetünkbe idézi ez a mai olvasó számára szélsőséges indulatú fogadalom azt a hét esztendővel korábbit, amelyet Ziska című drámája elé írt Katona: „Ó Magyar! néked szentelem minden Betűimet, 3 Trattnerről: Kritikai 2001, 74 Valószínűleg korrektorként foglalkoztatta Katonát, ezt tanúsíthatja Házi jegyzékem című bevételi naplójának 1820. január 15-i bejegyzése: „Corrigáltam és nyertem érte 50 ftt". (Uo. 131.) Szerzői honoráriumként néhány példányt kaphatott, úgy, ahogy a magyar drámaírás akadályairól szóló tanulmányában írta a kiadóról: „elég áldozat az tőlle, ha az ingyen kapott Darabot kinyomtattya, és az esztendőkig izzadozó írót egy két Nyomtatvánnyal kifizeti". (Uo. 73.) 4 Kritikai 1983, 515. 5 Kritikai 2001, 90, 224-225. 6 Kazinczy Ferenc Levelezése, XVII., 499. 7 Idézi Hajnóczy 53. 8 Kritikai 2001, 78. 79
