Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Orosz László: Katona – Kecskemét

néked mind azt, a' mit Lelkem (bár erőtlen szárnyakkal) kegyes Megítéllésed eleibe repíthet: ajándékozz meg engemet azon szerentsés érzéssel, hogy midőn Munkámat olvasod, ezt képzelhessem tolled hallani: »egy 21 esztendős Ifjú is igyekszik azon földi Paraditsomba - hogy Magyarnak esmértessen; és édes anyai nyelvét tehetsége szerént elölmozdítani izzadoz«".9 10 11 Fordulópontja volt Katona életének 1813 augusztusa: jurátusként, „királyi táblai jegyző"-ként ettől fogva nem léphetett színpadra; fordulópont volt 1820 novembere is: kecskeméti ügyészként elszakadt a már irodalmi központnak számító fővárostól. ígéretet tett azonban mindkét alkalommal arra, hogy nem hagy fel az irodalmi munkássággal. Erre biztatta 1820 novemberében a kecskeméti elismerés, jutalom is. Lehetősége azonban beszűkült.

Sok időt és energiát követelt az alügyészi, majd 1826-tól a főügyészi munka, amelynek a javadalmazása viszonylag szerény volt. Az ügyészi hivatalnak a tanácshoz intézett egyik beadványában ezt olvassuk: ,,a’ Fiscalis tsekélyen fizettetvén Hivatalos munkálkodásának, és személyes Autoritássá [tekintélye] rövidségével magát prokatorkodásból táplálni kéntelen."w Vagyis az ügyész rászorult arra, hogy ügyvédi tevékenységet is folytasson. Mint Katona Házi jegyzékéből, bevételi naplójából kiderül, jövedelmének nagyobb része évről évre ügyvédi munkájából származott.11 Ennek a nagy részét pedig „anyagi gondok közt élő szülei és tes tvérei támogatására fordította 12

Vadásznaplója (A' Vacsi Vadászi Társaság' csötörtökölhetetlen Protocolluma) meg leánycsúfoló versezete (Kiáltó-Szó A' Ketskeméti Szüzek és Leányokhoz)13 - ha ez utóbbit valóban ő írta is - nem tekinthető írói tevékenysége folytatásának. Édesapja szerint „terhes hivatalától üres óráinak haszonnal való eltöltése végett" városának a történetével foglalkozott.14 A Tudományos Gyűjtemény 1823. évi IV. kötetében jelent meg A’ Kecskeméti Pusztákról című, Pusztaszerről szóló tanulmánya. Félbemaradt, a címében megjelölt tárgyáig el sem jutó történelmi művét nagyobb részben vagy egészében még Pesten írta, Szabados Kecskemét Alsó Magyar Ország Első Mező Várossá Történetei címmel édesapja adta ki 1834-ben. A Pesten, Trattner-Károlyinál megjelent kiadást 131 előfizető tette lehetővé.15 A Pusztaszerről szóló tanulmány bevezető része meg az id. Katona által kiadott kötet Elő-beszéde közötti hasonlóság azt valószínűsíti, hogy 1823-ban Katona elővette, folytatni akarta várostörténetét.16 Erre azonban nem került sor.

A vicefiskális föltehetően irodalmi terveinek feladása után, 1824 táján tagolódott be Kecskemét úri társaságába: ekkor lett a vadásztársaság jegyzője, ekkor vett részt bál rendezésében, a kecskeméti úri családok leányaival való ismeretségéről tanúskodó, említett leánycsúfoló ajánlásának kelte pedig 1826. február 19.17 A város vezetőivel való kapcsolata azonban aligha lehetett harmonikus. A XIX. század elején egyre növekedett az ellentét a

9 Katona József Összes művei, 1959, I., 86-87. Helyesírása az OSZK Színháztörténeti Osztályán található kézirata (Id. Katona József másolata) szerint.

10 Kritikai 2001, 253.

11 Uo. 256.

12 Hajnóczy 32.

13 Kritikai 2001, 91-101. és 153-163.

14 Kritikai 2005, 162.

15 Fölsorolásuk a kötet 141-145. oldalán: nagyrészt kecskemétiek: városi tisztviselők, ügyvédek, papok, tanítók, továbbá rokonok meg Katona egykori kliensei és hozzátartozóik. Megtalálható köztük az akkori főbíró, jegyző, több céh, a Katonától állítólag feleségül kért Végh Franciska és a Petőfi rokonaként ismert Rhúz Mihály is.

16 Lásd Kérdőjelek 79-81.

17 Szives Ajándék in Kritikai 2001,153.

80