Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT SZALAY LAJOS - Szerdahelyi Zoltán: Az, hogy nyelvészkedünk, az egy magánügy (Vászolyi Erik ausztráliai magyar nyelvésszel Szerdahelyi Zoltán készített interjút)

támogatásával a közeljövőben 50 000 (igen, ötvenezer!) új munkahelyet teremt csak őshonos polgárainknak. Vállalkozó kedvű, értelmes és törekvő feketék kezdenek feltűnni az üzleti életben is. Manapság bőven találni bennszülött rendőrt, banktisztviselőt, ápolónőt, tanítót, kerül még professzor is közülük. A politikai és társadalmi életben jelentős mértékű autonómiát és érdekképviseletet élveznek. Nemrégiben találkoztam egy öreg fekete barátommal, akivel 1970-ben ismerkedtünk össze, s ő mondotta körülbelül a következőket: „Hát tudod, Erik, azóta csináltunk sok marhaságot, nem minden sikerült úgy, ahogy szerettük volna, de azért csak elértünk valamit, s talán nem is keveset..." Igazat adtam neki, szívből és igazán.

Közben itt van az ausztráliai magyar közösség is, néhanapján oda is ellátogatok: magyar nyelvtanfolyamot meg magyar történelmi tanulókört vezetek kinti magyar gyerekeknek. A felnőtteknek pedig művelődéstörténetet és magyar történelmet tanítok. Augusztus 20-án például az ünnepségünkön Szent Istvánról szónokoltam.- Talán nem alaptalanul gondolom azért, hogy aki egész életét munkálkodással, sőt, a tudomány szolgálatában töltötte, annak még ezen a területen is akadnak tennivalói...- Öreg ember nem vénember, tehát amíg szusz van bennem, körmölök. Tervem, munkám van bőven. Pillanatnyilag magyar néprajzos kollégáimnak állítok össze egy terjedelmes kompendiumot az ausztráliai őshonos csoportokról és nyelvekről: lokalizáció, lélekszám, névváltozatok, a nevek magyar kiejtése, szakirodalom. Néhány száz címszóról van szó, nagy az anyag, és már unom, de befejezzük. Annyival inkább, mert akkor visszatérhetek néhány dédelgetett zűrjén témámhoz, mint például a zűrjén rénszarvas-tenyésztés kialakulása a XVI. századtól mostanáig. Izgalmas téma, amelynek vannak ökológiai, földrajzi, történelmi, gazdasági, néprajzi és nyelvészeti aspektusai, és ezeket szépen egybe kell foglalni, kimutatni kölcsönhatásaikat, hogy a témából egy értelmes kerek egész alakuljon ki. Amikor ezzel megvagyunk..., de talán ne ragadtassuk el magunkat: megérzésem szerint van olyan tervem, amit majd csak következő életemben válthatok valóra, ám ezt ne firtassuk tovább.- Láthatóan jól, mit mondjak, „otthon" érzi magát ma is Budapesten, és ez így is van rendben. Sűrű a programja, teli baráti találkozóval. Gondolt-e arra, hogy - nem egy „külföldre szakadt hazánkfiához" hasonlóan - Ön is véglegesen visszatelepül Magyarországra?- Természetesen igen. Még 1989-ben. Utána is még egy-két évig. Nem egy „külföldre szakadt hazánkfia", ahogy nevez minket, hazajött, körülnézett és felajánlotta szolgálatait, tapasztalatát, tudását, pénzét, többnyire ingyen. Aztán kevesen telepedtek haza közülünk. Miért? Mert itthon általában vállvonogatás, ajakbiggyesztés, közöny, idegenkedés, elutasítás fogadott minket. Nem kellettünk a rendszerváltás utáni magyaroknak itthon. Persze hogy egy magamfajta csodabogár nem kell, azt megértem, noha boldogan tanítottam volna például angolt, és talán kicsit gyakorlottabban, mint olyik itthoni kollégám (Kínában évekig jó voltam angol vendégprofesszornak). De jöttek volna haza pénzügyi, közgazda- sági, műszaki és üzleti szakemberek, akik szép pályát futottak be valahol Nyugaton, és volt bőven szakértelmük és tapasztalatuk, ami ugyancsak kapóra jött volna hazai kollégáiknak. Intő példának jó volt szegény Kazár Lajos pályatársam esete. Egyebek között Japánban is tanulta a szamurájok nyelvét, Ausztráliában ezt a legjobb ottani egyetemen professzúrával honorálták, megsüvegelték ezt az embert hat földrészen. Mert pediglen a bőre alatt is magyar volt, a rendszerváltáskor eladta Ausztráliában birtokát, csordáját, mindenét pénzzé tette és indult haza. Itthon aztán évekig kilincselt, házalt egyetemről egyetemre és árulta a tudományát, mint holmi kolduskirályfi. Mi volt rá a válasz? Egyik ajtót a másik után vágták be utána, olykor úgy beszéltek vele, mint holmi kéregető jött- menttel, máskor kiröhögték, de a tudománya nem kellett senkinek széles e hazában. Kazár Lajos tönkrement előbb lelkileg, utóbb testileg is, és végül belehalt a hazatelepülésbe.

109