Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT SZALAY LAJOS - Szerdahelyi Zoltán: Az, hogy nyelvészkedünk, az egy magánügy (Vászolyi Erik ausztráliai magyar nyelvésszel Szerdahelyi Zoltán készített interjút)
megszervezését is, melynek eredményeképpen most már van elég orvosuk, ápolónőjük, szociális gondozójuk. — Hát bizony, mindezek nem tipikusan nyelvészi feladatok. Egyik volt kollégája ráadásul kroko- dilos fényképeket mutatott önről... — Amit az előbb emlegettem, az mind rendben van, azzal a szépséghibával, hogy az mind állami pénzből jött. így a feketét változatlanul parazitának tekintették, aki a fehérek támogatásából, állami pénzből él (arról persze mélyen hallgattak, hogy korábban ezeknek a feketéknek elvették az életterét, a földjüket, a szabadságukat, a megélhetésüket.) Szóval, ameddig a saját lábán nem tud megállni a fekete, addig ezek csak részmegoldások! Akkor mi a megoldás? Az, hogy találjuk meg és használjuk ki, amit mi úgy hívtunk, hogy: „local economic resources" (helyi gazdasági erőforrások). Ez mit jelent? Azt, hogy fönt, a tropikus észak-ausztrál vidéken, ahol honos faj a krokodil, állami kezdőtőkével farmokat létesítettünk, ahol krokodilt kezdtünk tenyészteni, ennek bevételét pedig a feketék kapták meg. Odafönt a trópusokon a krokodil volt a „helyi gazdasági erőforrás", kicsit lejjebb, a féltropikus vidéken, ahol nem él meg a krokodil, a teknősbéka tenyésztését vezettük be kereskedelmi céllal. Azt is el lehet adni, és akkor a pénz megint jön a feketéknek. Közép-Ausztráliában, ahol se teknőc, se krokodil, ott pedig az emu él, az ausztráliai strucc. Kiderült, ahogy az ausztrál krokodil bőre érték, úgy az emunak a bőre is az, mert szakszerű földolgozás után tisztes bevételt jelent a feketék számára. Mint az eddigiekből kitűnik, a zürjénföldi terepmunka tapasztalatait lehetett adaptálni Ausztráliában is. De nem csak a terepmunkáét. Azt, hogy én Ausztráliában krokodilokat tenyésszek, ezt az ötletet szintén a zűrjén hómezőkről vittem le. Mert a zürjéneknél létezik rénszarvastenyésztés meg sarkiróka- és cobolytenyésztés. És ezen az alapon működnek virágzó gazdasági vállalkozások. Én úgy gondolkodtam, hogyha ők tudnak rénszarvast tenyészteni északon, az arktikus zónában, és én itthon, Magyarországon tudok disznót hizlalni, akkor miért ne tudnék krokodilt tenyészteni Ausztráliában? Egyszerű következtetés. — Számomra Tanár úr példája azt mutatja, hogy sokszor nem árt, ha egy nyelvészbe gyakorlati érzék is szorul, nem beszélve bizonyos szociális érzékenységről... — Hát persze! Az, hogy nyelvészkedünk, az egy magánügy. Am a nyelvészkedés közben emberekkel találkozunk, akik segítik a munkánkat, sőt, akik nélkül nem is nyelvészkedhet- nénk. Ehhez nem kell zsenialitás: egész egyszerűen a józan paraszti eszünket kell elővenni! — A hosszú és sokirányú tevékenykedés közben csak eljárt az idő, s Tanár úr mára 75 esztendős lett. Mivel telnek a napjai? — 1995-ben nyugdíjba vonultam, és azóta magánemberként végzem a dolgaimat. Tartom a kapcsolatokat. Az én öreg, fekete haverjaim, azok olyan fiatalok, mint én, de a gyermekeik viszik tovább a zászlót. Az igazgató, akit akkoriban még én választottam ki a bennszülöttek közül 20 éves korában az első korokodilfarmon, ő még mindig a helyén van. E-mailen tartjuk a kapcsolatot - de néhanapján föl is megyek. Örömmel tölt el az, ahogy az ausztráliai őslakosok sorsa az 1970-es évektől máig alakult. Ami az ausztrál kormányokat illeti, iparkodtak tenni valamit, és nem is keveset a bennszülötteikért, és százmilliókat költöttek rájuk jól vagy kevésbé jól. Közben lezajlott egy nemzedékváltás őslakosaink körében is, és ez több gondot megoldott, mint amennyit nem. Nagy általánosságban a bennszülöttek nem csupán alkotmányos jogaikkal tanultak meg élni, hanem végre az ebből származó lehetőségeiket is kihasználják. Mai életkörülményeiket össze sem lehet hasonlítani a negyven évvel ezelőtti állapotokkal. Tisztességes lakásviszonyok között élhetnek, ha akarnak; egészségügyi ellátásuk, táplálkozásuk, testkultúrájuk sok mással együtt lényegesen javult. Iskolázottságuk az elemin túl is ígéretes. Munkanélküliségük jelentősen csökkent, kereső- képességük és jövedelmük határozottan javult. Az új szövetségi kormány nagyvállalkozók 108
