Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT SZALAY LAJOS - Szepes Erika: A hagymaember (Turczi István költészetének mélyrétegei)

Mindezek a kérdések a mai érdeklődés homlokterében álló problémák, amelyeket úgy válaszolhatunk meg, hogy a magát álmai, vágyképei által sodortatni hagyó Peerrel szembeállítva vizsgáljuk: tudatos gondolkodó-e Turczi, határozott állásfoglalása van-e költészetében a kor kihívásaira. A belső Én felé utazó költőnek egyszerre kell emlékeznie, a Léthéből felmerítenie saját személyes, valamint a személyes sorsot magában hordozó mindenkori társadalom emlékeit. Turczi úgy merül emlékei mélyébe, hogy az egymásra rakódott emléknyomo­kat egyéni, ill. társadalmi eredet szerint elkülönítve adja vissza a gondolkodásnak, és ez a kiválasztás-elkülönítés - az emlékező szelekciója - teszi lehetővé az újbóli megélést és ezzel együtt az újraértelmezést. Az emléknyomok léte, minősége irányában induló kuta­tás az irodalomelmélet egyik igen friss, jelenleg frontvonalban álló kérdése, mégha az emlékezés-felejtés-átadás hármasságát a teoretikusok eltérően értelmezik is. Áttekintvén a vezető elméleteket, ezek tipológiája azt mutatja, hogy Turczi az emlékezés-felejtés komple­xusban saját útján jár, így személyisége már legalább ezen a ponton körvonalazható. Az emlékezet-felejtés-megőrzés(átadás) szentháromságának elméletei H.-G. Gadamer megállapítása, miszerint „az emlékezet nem általában vett és bárminek szá­mára való emlékezet. Bizonyos dolgok számára van emlékezetünk, mások számára nincs, van, amit meg akarunk őrizni az emlékezetben, mást viszont száműzni akarunk belőle [...] A megőrzés és az emlékezés viszonyához hozzá tartozik a felejtés, mely nem csupán hiány és fogyatékosság, hanem, ahogy Nietzsche hangsúlyozta, a szellem egyik életfeltétele." Továbbá: „Csak a felejtés révén válik lehetővé a szellem teljes megújulása, az a képessége, hogy mindent friss szemmel nézzen, úgy, hogy a rég ismert sokrétű egységessé olvad össze az újonnan látottakkal. A »megőrzés« ugyanis kétér­telmű. Mint emlékezet (mnémé) összefüggésben áll az emlékezéssel." - igaz, de nem új keletű (Gadamer 1984, 35). Müller Péter is hoz a kérdéskörbe egy olyan gondolatot, amelynek szintén igen régi előzményei vannak: „az emlékezet szelektív, a múltból mindig a jelen válogat. E válogatást pedig - egyéni és kollektív érdekek mentén - a jelen folyamatosan újrarendezi, ezért a múlt szakadatlanul változik." (Müller 2001, 70.) Az előzmény (mondjunk inkább megelőlegezettséget?) mint oly sokszor, az ógörög filozófia, amelyben az emlék-emlékezés, ill. nem-felejtés mellé társítottak még egy jelentős fogalmat: az igazságot, amely - bekerülvén a képzetkörbe - minősíti azt, amire emlékezünk vagy amit elfelejtünk. Különösnek tűnhet az igazság szónak az ellentétpár - emlékezés­felejtés - mellé állítása, de csak a mi számunkra. Az ógörög ember ismerte az igazság szó etimológiáját: a lanthanó = elrejtek ige mediális (visszaható) módban lanthanomai = elrejtőzöm, rejtve maradok szó a gyöke, ebből alakul az el-nem-rejtett, felfedett szótő, ami a felfedett igazságot, az alétheiát jelenti. (Párhuzamba állíthatnánk a magyar „kendőzetlen igazsággal", de a görög gondolkozás számára ez tautológia volna, hiszen már maga a ken- dőzetlenség a puszta igazság.) Ugyanebből a lanthanomai visszaható igetőből származik a léthé=elrejtett szó, a feledés folyójának, a Léthének a neve. H. Weinrich is a Léthé szóval kezdi a felejtésről szóló művének a címét: Léthé. A felejtés művészete és kritikája (Weinrich , 2002). A mű végigkíséri a görög filozófia emlékezéselmé­leteit: „Európa filozófiai gondolkodása, a görögök hatására évszázadokon át (...) a nem-felejtés, vagyis az emlékezet és az emlékezés tartományában kereste az igazságot, s csak az új korokban tett tétova kísérletet arra, hogy a felejtésnek is némi igazságot szolgáltasson." Végh Attila impozáns merítésű és mélységű tanulmányában évezredeken át követi az emlékezettan történetét, amelynek egyik fő vonását az orphizmusból - ők talán az egyiptomiaktól történt átvétel­ből - eredőnek látja: csak a testtől megszabadult lélek emlékezhet mindenre, és a Léthé 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom