Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT SZALAY LAJOS - Alföldy Jenő: „És mit írva nem látsz e képen…” (Csanádi Imre: Ostorosok)
Ahogy Ady Endre a Szent Margit legendáját, úgy Csanádi is profán indítékból írta a maga költeményét. De ahogy ama másik református - saját szavával protestáló5 - költő, ő is teljes lélekkel adózott a szentnek, mint a maga kora fölé növő, rendkívüli egyéniségnek. A hozzá fűződő legendák nagy része igaz. IV. Béla a tatárok elől külföldre menekülve, s ott meghúzódva Istennek ajánlotta lányát, Margitot, hogy járjon közbe szerencsétlen országunkért. Megtizedelt népünket, fölperzselt országunkat maguk mögött hagyva a tatárok visszavonultak - de a béke nem jött el: a megkoronázott (s több vármegyét magáénak mondható) trónörökös, a későbbi V. István (1270-1272) apja ellen fordult, a magyarságot pártokra osztva. A támaszt ön-fia tatár helyett bajt finom utalás Kisfaludy Károly Mohács6 7 című elégiájának egyik híres sorára - önfia vágta sebét -, jelezvén, hogy nagy történelmi tragédiáink részben az országot gyöngítő belső viszályokra is visszavezethetők. A tatárdúlás és az utána zajló polgárháború egekig jajongó hangulatát Csanádi nem ecsetelgeti, inkább erre a szuggesztív hangulatú, dőlt betűkkel kiemelt idézetre bízza: a meggyötört nép keserve „mennyországiglan felhallik vala "? Csanádi a krónikások tárgyilagos hangnemét híven megtartva teremt lírát. Nem használ hangerősítőt, hanem, mondhatni, félvezetőket használ, hogy a finomabb szívhangokat is közvetíthesse. A tatárjárás történelmünk egyik legnagyobb iszonyata. A pusztítás évtizedekre visszavetett minket az európai fejlődésben. A költő tudta, hogy alkata nem arra rendelte őt, hogy versenyre keljen Juhász Ferenc „époszával", A tékozló országgal, amelynek páratlan költői ereje minden lehetséges remény-lángjával és förtelmével megjelenítette a Dózsa-féle parasztháborút. Csanádi érezte, hogy azt felülmúlni nem lehet, s tudta, hogy alkatához eleve más munkamódszer illik. Versének szövegébe finoman beleszőtt, Arany János módján dőlt betűs idézeteivel, utalásaival éreztette, hogy régvolt csapásokról ír, amelyek azonban hétszáz évvel a történtek után is jelen vannak és hatnak. Török-tatár: jelképessé vált magyar ősszimbólumok a nemzeti tragédiákról. A régiességgel távlatot ad az országot sújtó katasztrófának, példázatszerűen általánosítja a történelmi helyzetet, s néhány jellemző, jelképerejű részlet kiemelésével érzéki közelségbe hozza mégis. Alkotói pozíciója nem a modem vajákosoké - táltosoké, sámánoké -, hanem a régi fóliánsokat gondosan tanulmányozó, s a régiek dolgaiból a mára és a holnapra, holnaputánra szóló tanulságokat levonó, művelődő emberé, aki maga is szörnyű időket élt meg hétszáz évvel a tatárdúlás után. Margit, a kor tagadója Hogy a költő krónikaírói tárgyilagossága ellenére sem közömbös múltunk iránt, s lelke legmélyéről beszél, azt kulturális közvetítő elemekkel érzékelteti. Olyan irodalmi példákból merít, amelyek eszmélkedése óta szerves részét képezik nemzeti önazonosságának és erkölcsi meggyőződésének. Ilyen a diákként már megismert Képes Krónika is, amelynek egy-egy nevezetes képét a pálya csúcsára jutva fölidézi. Ilyen a többi citátum is, mely itt-ott éppen csak fölismerhető ízű fűszere a szövegnek. A Mohácsot a háború előtt, s egy darabig még a háború után is tanították az iskolában, Csanádi korában memoriterként is. Hasonló a helyzet a további idézetekkel. Valószínűleg már férfikorában, a régi irodalom búváraként ismerkedett meg Ráskai Lea kódexmásolatával, amely az először boldoggá, 5 „Protestáló hit és kiildetéses vétó" (Hunn, új legenda). 6 Kisfaludy Károly e versének a Mohácsi exhumálókkal kapcsolatban vannak még fontos vonatkozásai - Id. a Történelemidézés - historizálás helyett című fejezetet. 7 Ld. a 3. sz. jegyzet kurzív szövegrészeit. 89
