Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT SZALAY LAJOS - Sümegi György: Szalay Lajos műveinek a világa

mitológia. Formája a klasszicitás és az expresszivitás egyéni találkozása, ereje pedig a vonalait feszítő dinamika. Az újrealista törekvésű festők szellemi rokona, a modern magyar grafika legerőteljesebb egyénisége. "94

A könyvekhez kapcsolódó rajzolói munkásságában - a kezdő évek bizonytalanságát maga mögött hagyva — egyre nagyobb a biztonsága és a szabadsága. A kiadók, szerkesztők, könyvtervezők legkiválóbb képviselőivel (Kovách Aladár, Farkas István, Püski Sándor, Czanyó Adorján, Fercsey János, Kner Albert, Csicsery-Rónay István, Katona Tamás, Szántó Tibor, Domokos János, Miklósi Imre - csak a magyarok közül) dolgozik, mindig maximális teljesítményre törekedve. Ezért is szembetűnő néhány, az 1960-as, 70-es években készült munkáján, Csehov- és Turgenyev-kötetek illusztrációján (Color Illustration, Color Plates) az amerikai ízlésnek - nyilván kiadói kényszerre - tett engedmény a realitás megjelenítése felé, a fölismerhetőség, a szüzséhez tapadás irányába.

Szalay teljes körű, irodalomhoz, könyvekhez kapcsolódó rajzolói tevékenysége a magyar illusztrációtörténetnek is különálló, sajátosan egyéni fejezete. A máig rendszeresen nem kutatott és publikált illusztráció-történetünknek emlékezetesen nagy teljesítménye. S még akkor is bizonyosan állítható mindez, ha az illusztrálásban erős saját generációjára (Bartha László, Hincz Gyula, Martyn Ferenc, Konecsni György, Szabó Vladimír) és az őket követő nemzedékekre (Csemus Tibortól Kondor Béláig és Szász Endréig) is gondolunk.

A Szalay-rajz genezise sajátos és rögzítésre érdemes fejlődésen ment keresztül az 1930-as évtizedtől a legutolsó periódusig, az 1980 körül keletkezett rajzokig. Az 1930-as, 1940-es években rajz-arcain még kísértenek konkrét, egyéni arcok, sajátos karakterek95, ám ezektől hamar eltávolodik s általános emberi karaktert hordoznak később a rajzok. Ahogy bátrabb és gyakorlottabb lesz, az idő előrehaladtával bonyolultabbá válnak rajzai, rajzai hálózata többértelmű jelentéshordozóvá alakul át. Témáit szinte pályája legelejétől - legalább első, 1941-es rajzkönyvétől - folyamatosan gazdagítva újraírja, újrarajzolja. Legyenek azok a legáltalánosabb, a közvetlen környezetéből műveibe emeltek, vagy mitológiai, bibliai gyökerűek/természetűek. „Szalay rajzai az ún. figurális irányzathoz tartoznak, de hogyha absztrakción a lényegtelentől, az esetlegestől, az anekdotikustól a lényeges, a tömörített, az esszenciális felé irányuló törekvést értjük, nyugodtan sorolhatjuk őt az absztraháló képzőművészek közé." Nagy Pál elemzése még továbbmegy, rámutatva a művei mitológiai természetére. „A Teremtés újrateremtéshez az vonzhatta, hogy a bibliai, főként ószövetségi alakok, éppen úgy, mint a görög-római mitológia alakjai az emberi lét lényegét megtestesítő őstípusok, akiket régen kialakult szimbólum-rendszer övez: a pusztulás fölé emelkedése például szárny-, angyal-, galamb-motívumok, a gonoszság erőinek legyőzését kardos, lándzsás hős alakok szimbolizálják. Archetípusok, szimbólumrendszerek újrateremtője Szalay" - összegez a Genezis-rajzok tanulságait is földolgoz94 Németh Lajos: Modern magyar művészet, Bp. 1968.133.

95 Voltak olyanok, akik Szalay-rajzokat a „pszichopatológia egészen súlyos eseteinek tartották." Kulcsár Adorján: Műtermi látogatás Szalay Lajosnál. Magyar Út, XI. évf., 13. sz.

74