Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT SZALAY LAJOS - Sümegi György: Szalay Lajos műveinek a világa
amelyben a szépség magas fokú sudarasítását is tudtomra adja. /.../ A szép nem pasz- szív létezés. /.../A benne lévő furcsa dinamizmus miatt boldogan és cselekvőén létezik, miként ezt láthatja is az ember, például a milói Vénusz testén vagy Leonardo Sziklás Madonnájának angyalán. Azok olyan kibírhatatlanul szépek."91 Szalay a Genezis bravúrját és a Kafka-rajzok töménységét szerette volna megismételni, ám az utolsó tervpár megvalósítatlan, befejezetlen maradt: „A Goriot apót ajánlanám következő munkánknak. De azért nemcsak a rövidsége ajánlaná a Goriot apót. A mű jelentősége mellett a vizuálisan gazdag tartalom is az »Apó« mellett szól. Az Apó szereplői is inspirálóan változatosak. Olimposztól Hádesig mindenki itt nyüzsög, akit tollhegyre venni jólesik. "92 Az alkotó - másik tervéről: „dolgozom egy könyvön, ami Kner szerint (a gyomai Kner itt élő fia: Albert) jó idea. Azon az alapon, hogy ÖnéletRAJZ, és hogy mink képírók vagyunk, lerajzolom az életemet, ami az események központjában 1909-ben kezdődött, és egy békés kettősséggel indult a falu (Tarnabod) és a város (Miskolc, Budapest, Párizs 1930-31) között. A bukolikus és a patriarchális Ábel, akivel lassan azt álmodtatják 'hogy két Kain voltam, és gyilkoltam egymást'. Az utolsó fejezet címe is ez lesz: Kain és Kain, ahol a magukra Ábelbőrt sírt áldozatok a legszörnyűbb Káinná vedlenek az általuk hályogossá tett szemünk előtt, ha nem is a láttára. Ezt a hályogot szeretném felszúrni a toliammal, hogy végül én is képet mutathassak a képmutatóknak. Ez persze még csak a jövő lidércálma, és még sok meg nem emészthető gombócot kell addig lenyelnem."93 Ugyanerről a tervről 1973-ban már a Genezis-rajzsorozat erejét, immanenciáját bizonyosan átérezve vallotta egy interjúban: „írásban már oly sokan elmondták az életüket. Én ma rajzzal teszem ezt. Úgy tervezem, hogy egy tótágast álló Divina Commediát komponálok, amely a dantei művel ellentétben nem a pokolban, hanem a paradicsomban, a tarnabodi paradicsomban kezdődik, és a New York-i pokolban végződik. S ez az én esetemben valóban így történt: a tarnabodi bukolikus biztonságból indultam, s mind jobban sodródtam egy olyan állapot felé, hogy az ember nemcsak a rokonainak, de saját magának sem mer hátat fordítani. Szembe kell néznünk önmagunkkal, s ez nem az én sorsom csupán, hanem - a világé." Ugyancsak töredékben maradt, tervben rekedt a lovakról készült rajzainak külön, önálló kötetben való kiadása. Ezt már az 1960-as évektől Csicsery-Rónay Istvánnal, az Occidental Press (Washington) kiadó tulajdonosával tervezték. Szalay két címlaptervet is elkészített, ám a gyermekkori és a New York-i, Central parki lovak rajzegyütteseiből végül is nem lett koherens rajzkötet. A Szalay-rajzok - az alkotói pálya egyes szakaszaira jellemzően - illusztrációkként többféle viselkedést, alkalmazkodást mutatnak. A legkorábbiaknál, a nagyjából 1938-41 közöttieken (pl. Szathmáry Sándor Kazohiniájához készültek) egyfajta elfogódottságot, alkalmazkodni próbálást észlelhetünk. Aztán „már a negyvenes években rajzolt lapjai iskolát teremtettek. Szalay etikus alkat, műveiben korunk nagy morális, társadalmi kataklizmáira rezonál. Szimbólumköre az antik és keresztény 91 Szalay Végtelen 1987. 79. 92 Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, Salgótarján, 1995. 253. 93 Szalay Lajos levelei Kovách Aladárhoz, közli: Sümegi György, Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXXIII-XXXIV. Miskolc, 1996. 538. 73
