Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Kincses Károly: Fényképészmester vagyok én, barátom, ennél a címnél soha nem vágytam többre (Beszélgetés Bérci Lászlóval)
Kincses Károly Fényképészmester vagyok én, barátom, ennél a címnél soha nem vágytam többre Egy kis húizhu Bérei Lászlóról Bérei László (Buzi László) (Vésztő, 1909. március 7. - Baja, 1997. július 27.) fényképész. Apai nagyapja, egy régi erdélyi nemesi család sarja, kalaposmester volt Sarkadon, anyai nagyapja kovácsmester Füzesgyarmaton. Édesanyja Makai Erzsébet. Édesapja Buzi László, szintén fényképész, a nagybányai festőiskola tagja. Öt gyermekük volt. Öccse Barnabás, Búza Barna néven szobrászművész lett, Zoltán vezetéknevét Bánfira változtatva puskaműves lett, két húga, Erzsébet és Katalin a Bihari vezetéknevet vették fel. Katalin folytatta Vésztőn apja műtermében a munkát, Erzsébet színiiskolát végzett. Bérei László felesége Szecskó Piroska. Vésztőn az első világháború idején az iskolákba hadikórházakat telepítettek. László 10-12 izraelita vallású fiúval, 8-10 református és 3-4 katolikussal együtt a zsidó elemibe járt. A család 1921-ben Sarkadra költözött, ott járta a polgárit. Apja közben megtanította a fényképezés alapelemeire. 16 éves korától, 1925-től fényképésztanuló, majd 1926-tól Békéscsabán dolgozott Abrahám Bélánál. Később Hódmezővásárhelyen Till Viktornál, Hajdúböszörményben Brassai Zoltánnál, Veszprémben Kollár Adolfnál. 1930-ban Budapestre került két évre, Brunhuber Béla műtermébe, majd Balatonfüredre, Kurzweil Frigyes özvegyének a műtermébe, ahol a műtermi felvételek mellett a riportos képek készítésére is megtanították. Itt fényképezte az öreg Asbóth Oszkárt és Bláthy Ottó Tituszt. Amikor visz- szatért a fővárosba, a Hársfa utcai kollégiumban lakott, többek közt Kovács Imre népi íróval együtt. A fényképezés mellett Aba Novak Vilmos magánrajziskolájába járt. „Kritikám erősebb volt, mint a rajztudásom." 1934-ben kapott iparengedélyt, ekkor nyitotta meg isaszegi műtermét. Az üzlet gyengén ment, rövid ideig tartott. 1935. november 25-én feleségül vette Szecskó Piroska fényképészt, akit még Brunhuber műtermében ismert meg. Mint házasok Kiss István nagyhírű fotóműhelyébe kerültek Pestszentlőrincre. Reprodukciókat, kirakati képeket, nagy nagyításokat, színezett képeket készítettek. Nyolc évig dolgoztak itt. Bérei ekkoriban, az 1930-as években került kapcsolatba Püski Sándor révén a népi írókkal és a Magyar Élet Kiadóvállalattal. Az írók egy részét Püski Ráday utcai lakásán fényképezte le. Móricz Zsigmondot Németh László budai lakásán - egyik lánya keresztelőjén örökítette meg. Kodolányi Jánost, Erdélyi Józsefet otthonában fotózta. Szabó Dezső ugyan kidobta a lakásából, egyetlen fotóját lesből készítette róla egy könyvnapon, hóna alá rejtett géppel, félig háttal az írónak. Nagyjából húszezer darabot adtak el ezekből a képekből az idők folyamán, levelezőlap méretben, alul aláírva. Mikor Püski 1943-ban a szárszói Soli Deo Gloria Szövetséggel írótalálkozót, konferenciát szervezett, Béreit már Bajáról hívta. A konferencia légköréről és résztvevőiről az ő fotóinak köszönhetően kaphatunk teljes képet. Mintegy hetven felvételt készített ekkor. 1943-ban bevonultatták katonának, magára kellett hagyja terhes feleségét. Németországba került, Az írással és a posztumusz interjúval a 100 éve született Bérei Lászlóra emlékezünk. 87
