Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Gömöri György: Lapok egy hosszú barátság történetéből
Az Irodalmi újságol nem láttam4, lehet, hogy nem jutott el hozzánk. Ha elküldenéd, megpróbálnám megismerni, bár valószínűleg nem tudnánk informálni olvasóinkat lapotokról. Jóllehet a körülmények, amelyek között dolgozunk, összehasonlíthatatlanul jobbak, mint a magyarországiak, mégis bizonyos tekintetben elég nehezek. Még egyszer minden jót kívánok neked és társaidnak és szívélyes üdvözletemet küldöm, Wiktor" A „nehéz körülményekről" már 1957 decemberében magától Wiktortól értesültem. Hosszabb nyugat-európai útja során, életében először, ekkor látogatott el Angliába és azonnal felhívott Londonból. Ez volt vele a harmadik, eléggé érzelmes találkozásom - megöleltük egymást és hosszan beszélgettünk szállodai szobájában. Főként információkat cseréltünk - akkor már Varsóban túl voltak a Po Prostu című bátor hangú lap betiltásán, és nyilvánvalóvá kezdett válni, mennyire behatároltak és részlegesek a Gomulka-féle reformok. Úgy emlékszem, Gomulka egy felszólalásában támadta a „revizionista" írókat, köztük név szerint Woroszylskit. Ő ennek ellenére párttag maradt, más írókkal együtt majd csak 1966-ban, a Kolakowski-ügy kapcsán adta vissza párttagsági könyvét. Most Londonban elmondta nekem, hogy bár Hanka öngyilkossága (a „tragikus halál" legtöbbször ezt jelenti) személyi okokra vezethető vissza, bizonyára szerepet játszott benne mélységes csalódása, amikor Wiktor magyarországi tudósításai mellett az ő „magyarbarát" cikkeit is betiltották. És mondott még valamit, amit igazán tudtam értékelni: bár egyetlen régi lengyel emigránssal sem találkozott, a londoni lengyel követséggel közölte, hogy velem mindenképpen találkozni akar. (Lehet, hogy akkor, abban a magyarbarát légkörben a követségnek sem volt ez ellen különösebb kifogása.) Woroszylski még lapjának szerkesztőjeként indult Nyugat-Európába, de nem sokkal azután, hogy hazaért, leváltották. Második (1958 májusából kelt), géppel írt levelében már azt kéri, leveleimet otthoni címére küldjem. És érdeklődik, hogy tetszett azóta megjelent kis könyve, a Kegyetlen csillag (Okrutna gwiazda), amibe bele tudott csempészni pár részletet magyarországi naplójának befejező részeiből. (Ezt a könyvet már korábban rendben megkaptam, Wiktor ajánlásával: „íme itt a könyvecském, ami végre megjelent...más újságom nincs”.) Végül: sajnos nem tudott nekem szerezni Gombrowicz újra kiadott könyvéből - a Ferdydurkét pillanatok alatt szétkapkodták. Eltelt majdnem egy év, amíg újabb, ezúttal kézzel írott levelet kaptam Wiktortól. 1959. április 30-án azzal kezdi, mennyire örül annak, hogy lefordítottam tőle pár karcolatot az Irodalminak, és büszkén közli, hogy ebből az új könyvéből már németre és franciára is fordítottak, és készül az angol fordítás is. Összeállított egy új kötetet verseiből, de nem tudni, mikor adják ki - ezenkívül ezt-azt fordított oroszból, a többi között Paszternák-verseket. Korábban kértem tőle pár könyvet, ezek közül küldi Miron Bialoszewski verseit. Ne törődjek a könyvszerzés, illetve -küldés költségeivel, majd ha kell neki is valami, nem szégyell ő se kérni. Ez hamarosan megtörtént, és kialakult közöttünk egy, a rendszerváltásig tartó tetemes könyvcsere kapcsolat. Ha nem postán küldtem, 1963-tól kezdve már vittem is magammal Lengyelországba könyveket, lengyel emigráns és más nyelvű kiadványokat, amelyekre Wiktor igényt tartott. 1960. március 27-én géppel íródott Varsóból Wiktomak egy olyan levele, amit szeretnék teljes egészében közölni, mert visszautal az 1956-os magyarországi élményeire: „Kedves György, nagyon köszönöm leveledet és a könyvet. Különös sorsa van a fordításoknak. A Niki szövegét 56 novemberében kaptam a szerzőtől, a Budapestről való távozásom előtti napom; 4 Az Irodalmi Újság - miután Magyarországon a forradalom után megszűnt - 1957-től 1962-ig Londonban jelent meg. Itt közöltem később (1959-ben) szemelvényeket Woroszylski prózájából és magyar vonatkozású verseiből (1962,1964). 67
