Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Gömöri György: Lapok egy hosszú barátság történetéből
a táskámban volt akkor is, amikor Szegeden a kémelhárítók letartóztattak és pár órán keresztül kihallgattak. Varsóban átadtam az eredetit az általad is ismert fordítónőnek [Camilla Mondralról van szó. G. Gy.] azzal az elképzeléssel, hogy részletekben közlöm az egészet a Nowa Kultúrában - akkor még ez lehetséges volt, például kinyomtattuk Déry híres felszólalását a Petőfi Körben stb. Sajnos [a fordító] nagyon sokáig dolgozott rajta, és mire befejezte, a helyzet alapjában megváltozott: ezt a regényt Lengyelországban már nem lehetett kinyomtatni. És most, pár évvel később, megkapom a Niki lengyel nyelvű kiadását külföldről!5 Megértheted, hogy örülök. Az örömhöz, amit az alapvető oknál fogva érzek, hogy ez a remek könyv eltalál a lengyel olvasóhoz, még hozzájárul saját elégtételem, hogy ebben kicsit nekem is részem van, mert a fordítás abból a szövegből készült, amit a szerzőtől kaptam és elhoztam Magyarországról. Hogy mi újság nálunk, majd Jurek Sito biztosan elmondja neked. Általában nincs ok a vidámságra. Nálam semmi újság - sehol sem vagyok állásban, ülök otthon, kicsit írok a fiókomnak, kicsit meg, hogy pénzt keressek. Lehet, hogy pár hónapon belül végre megjelenik új (nagyon megvágott) verseskötetem és pár gyerekkönyvem - ezeket mind azonnal elküldöm Neked. Azt a Baczynskit,6 amit kértél, szintén elküldöm - de még mindig nem jelent meg. Hálás lennék neked, ha megkülde- néd (természetesen nem postán, mert akkor nem jön meg) oroszul a Doktor Zsivágóf - nálatok gondolom nem oly nehéz megszerezni. Hogy utazhatok-e idén Nyugatra, nem tudom - szeretnék, de ez nem az én kedvemtől függ. Meglátjuk. Ha valamilyen utazásra sor kerül, értesítelek. S hogy áll a Te utazásod hozzánk? Szívélyes üdvözlettel - Wiktor" A fenti levél, úgy hiszem, azért is érdekes, mert bár Wiktor levelezésünkben következetesen „virágnyelven" értekezett, s bár itt sem említi a Déryt fordító Mondral asszony nevét, nem akarván őt bajba hozni, bizonyos dolgokról sokkal nyíltabban ír, mint egy hozzá hasonló helyzetben lévő magyar író ezekben az időkben. Tehet célzást a lengyel cenzúrára, és kérhet tőlem olyan könyvet, amit az akkori magyar sajtó mint „szovjetellenest" elítélt és nem engedett be az országba. Ez azzal a jól ismert ténnyel függ össze, hogy 1956 után, egészen az 1963-as magyar amnesztiáig, a lengyel kulturális élet - minden megszorítás ellenére - sokkal szabadabban tudott működni, mint a magyarországi. Voltak persze itt is kivételek: míg a szovjet Gulágról Varsóban egyetlen könyv sem jelenhetett meg (túl sok lengyelnek volt erről személyes tapasztalata!), Budapesten már 1962-ben megjelenhettek az „őskommunista", volt szibériai fogoly Lengyel József megrázó történetei lágerélményeiről. 1961 és 1963 közt könyvcsere-megállapodásunk jól működött Wiktorral. Kapott tőlem Kafkát, Camus-t és Apollinaire-t, én meg tőle munkámhoz szükséges lengyel könyvújdonságokat. Mint egyik levelében említi, a tőlem kért francia nyelvű könyvek nagy részét továbbküldte valakinek, aki „nem tud lengyelül", viszont megtanult franciául, s az illető maga is költő. Később megtudtam, kiről van szó: Wiktor Gennadij Ajgi csuvas költőnek küldte tovább a tőlem kapott könyveket. Vagyis jól működött a nemzetközi költőszolidaritás. Ezeken kívül bizonyos nyugati könyvújdonságok nagyon is érdekelték Wiktort - 1962. június 22-én datált levelében például kéri tőlem Sinkó Ervin Egy regény regénye című művének német fordítását -, a Roman eines Romans megjelenésére én hívtam fel lengyel barátom figyelmét. Mivel kapcsolatban voltam Sinkó német kiadójával, küldettem egy példányt a könyvből Wiktomak. Kicsit megkésve, de 1963. március 16-i levelében nyugtázza, hogy Sinkó könyve megérkezett, és már el is kezdte olvasni. 5 A Niki, a fordító nevének feltüntetése nélkül, Gustaw Herling-Grudzinski előszavával megjelent az emigráns Instytut Literacki kiadásában. 6 K. K. Baczynski (1921-1944) lengyel költő, a varsói felkelés hősi halottja. Összegyűjtött verseit csak 1961-ben adták ki. 68
