Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Bombitz Attila: Sztyepan Pehotnij feltámadása (Kommentárok és jegyzetek Baka István életműkiadásához)
ment át. A versekkel szemben ugyanakkor nem szerencsés - főleg az adott médium, a színpadi megvalósítás és a hangjáték műfaja diktálta - változások sokszor filológiailag sem ellenőrizhető, többszörös közlése. Ebből következően a Próza, dráma gyűjteményes kötet nem tartalmazza Baka hangjátékainak írott változatait. A Lang Jánossal és Marik Istvánnal, a Szegedi Magyar Rádió munkatársaival közösen „írt" két hangjáték közül az 1994- ben bemutatott A korinthoszi menyasszonynak nincsen kéziratos változata, ahogyan az 1995- ben bemutatott Isten a városban, avagy a csodaszarvas pusztulása című hangjáték kézirata is ismeretlen. A hangjátékok írott - rekonstmált közlésétől azért is el kell tekinteni, mert a hangjáték adta műfaji lehetőségek és játéktér szűnne meg vele. Ebben az értelemben a hangjátékok autentikus forrásának nem a szövegeket, hanem az elkészült, s a Baka által is jóváhagyott, sőt szereplőként is jegyzett hanganyagokat, magukat a hangjátékokat pedig Baka, Lang János és Marik István közös produktumának érdemes tekinteni. Az Isten a városban... 1992-es első, Baka által készített, a hangjátékhoz képest nyers, gépírásos változata ugyanakkor megjelent a költő halála után a Forrás 1996. 12. számában. (kommentár3) Baka műveinek harmadik kötete a költő publicisztikai tárgyú írásainak eddigi legteljesebb gyűjteménye. E gyűjtemény külön fejezetben a vele készített beszélgetésekkel egészül ki. Baka a kilencvenes évek elején számos napilapnak írt rendszeresen tárcát, sőt sorozatot; kortársairól, az őt érdeklő vagy rá ható művekről, alkotókról rendszeresen rádiós jegyzetet készített. E publikus tevékenységnek elvétve korábbról is vannak nyomai, sőt kötöttebb műfajai, de e személyesebb és szabadabb stílusgyakorlat alapvetően időhöz kötött. Szám szerint is a legtöbb publicisztikai tárgyú írás 1991 és 1993 között készült. Fontos adaléka az életműnek a tárca és a beszélgetés: személyes élmények, műhelytitkok, meghatározó olvasmányok, lemezek, egy-egy vers, műfordítás, de akár egész életművek rendkívül tömör esszenciái avatnak be a versek mögötti, túli, mondjuk úgy: mindent meghatározó hétköznapi, személyes világba. A Baka-publicisztika külön nyelv is: belőle majdhogynem hiányzik a versekre jellemző sötét, baljós, apokaliptikus hangnem. A költő bonyolult metaforavilágával szemben a publicista, a tárcaíró - hasonlóan sok pályatársához - egy letűnt, a kilencvenes évekre azonban újból divatját élő anekdota-világot támaszt fel. Baka nem törekszik azonnal felismerhető, egyéni stílusra, nem keres különleges nyelvi formát és kifejezőeszközt; a maga hétköznapi természetességével ír le, közöl, viccel és bámészkodik. De ha interjút is készít: keretes történetet teremt beszélgetőalanya és önmaga közé. Baka publicisztikai írásai a közvetlenül, az álca nélkül megszólalót mutatják. S ennek fontosságát maga is jelzi: bár betegsége 1993-tól megakadályozta naprakész írások készítésében, nem egy kései beszélgetésben utal arra, hogy szeretné folytatni a maga kedvére és a maga akaratából a publicisztikai tevékenységet. Mind a tárcáknak, mind a beszélgetéseknek vannak már előzményei: a publicisztikákat illetően a posztumusz megjelent tárcagyűjtemény szolgált alapul (Az idő térképjelei. Válogatta és sajtó alá rendezte: Bombitz Attila. Jelenkor Kiadó, Pécs, 1999), a beszélgetésekből egy szűkebb metszetet pedig a Baka Istvánról összeállított emlékkötet kínál (Búcsú barátaimtól. Baka István emlékezete. Válogatta, szerkesztette, összeállította: Fűzi László. Nap Kiadó, Budapest, 2000). Az említett forrásdokumentumok anyaga Publicisztikák, beszélgetésekben az azóta előkerült, kéziratban olvasható írásokkal bővült, de több esetben a már ismertek, a kézirat vagy az első közlés alapján kiegészített, javított — végleges - változatai kapnak itt helyet. Baka nemegyszer újra közölte egyes tárcáit, ezekben az esetekben figyelembe vettük a szerző javításait a második publikálást illetően. A szövegek mindegyike, akár publicisztikai írás, akár beszélgetés, teljes terjedelmében került itt közlésre. A kötetben olvasható írások hét ciklusban kerülnek közlésre; megtartva Az idő térképjelei szerkesztési elvét, de ki is egészítve azt. A cikluscímeket, 58
